Singularity •Vkook•

33.rész♥️

Jungkook Pov.

Minden a legnagyobb rendben ment a nap folyamán, kivéve azt mikor Baekhyun rohant be - a valójában titkos megbeszélésünkre-. Nem nagyon szerettük volna hogy bármi is kitudódjon, mert alap bennfentes információkat osztott meg mind a két maffia egymással. Bíztunk párjainkban, nem arról volt szó hogy nem, de elővigyázatosnak kell lennünk.

- Baekhyun. Nem megmondtam hogy ne gyere be - morrant fel bátyám mérgesen méregetve a félvér fiút.

De én ahogy elnéztem itt nem arról volt szó hogy megakart minket zavarni.

- Taehyung szülni fog. Sehun jön már - hadarta gyorsan el Baekhyun és ahogy kiejtette szavait, abban a pillanatban pattantam fel és rohantam le szerelmemhez. Mellette kell lennem minden pillanatban. Nála semmi sem fontosabb főleg most.

- K..Kook - nézett fel rám a kanapéról könnyes szemekkel és azonnal megfogta a kezem ahogy mellé értem. Tudtam hogy neki így könnyebb lesz valamivel, hogy mellette vagyok.

- Mikor jön Sehun? - néztem fel Jiminre, aki Taemint tartva nézte a szenvedő omegám.

- Azt mondta nagyon siet - sóhajtott fel Jimin és leült az egyik fotelre. Láttam hogy ő is aggódik szerelmem miatt. Hiszen legjobb barátok és tudja milyen fájdalmakat él most át a másik.

- Gukkie - suttogta kedvesem szemeit lehunyva, mintha csak ezzel szeretné kínját picit csillapítani. - Maradj itth velem khé...khérlek - nyíltak fel lilán csillogó pillái.

- Nem megyek sehová szerelmem. Nem hagylak magadra. Itt leszek végig - simítottam kezem nedves arcára, amibe azonnal belebújt.

Édes volt és elképesztően gyönyörűnek láttam. Úgy szerettem volna rajta segíteni hogy könnyebb legyen, de ezen csak a tanult orvos barátom enyhíthet.

Sehun mikor megérkezett azonnal Tae mellé telepedett, de nem engedtem el akkor sem a kezét.

Beadott neki érzéstelenítőt és egy infúziót és bekötött Taehyungnak, hogy az tartsa benne a lelket még véghezviszi a folyamatot. Felvágta szerelmem hasát és mikor szépen lassan kiemelte onnan a pici kislányt aki még itt ott véres volt, könnyeim lassan megindultak lefelé az arcomon.

Hiszen ez a csöppség az én gyermekem. Taehyun és az én szerelmem gyümölcse. Elképesztően megvoltam hatódva és alig vártam hogy a kezemben tarthassam.

Időközben Yoongi, Baekhyun és Chanyeol is megjelentek és mivel Yoongi ezt egyszer már végig csinálta, tudta hogy hoznia kell ollót és a babának egy kis lavórt törülközővel amiben lemossák a picit. Nagyon figyelmes a főnököm. Hálás voltam neki hogy mellettünk van és mindenki aki fontos nekünk részese ennek a pillanatnak. Chan és Baek egymásba karolva néztek le a kábult Taehyungra, aki szerintem abban a pillanatban azt se tudta hol van. Jó erős lehetett a fájdalomcsillapító. Azért még sem a korházban voltunk és gondolom Sehun nem akart neki fájdalmat okozni.

- Szeretnéd elvágni a köldökzsinórt? - nyújtotta felém az ollót az orvos, mire nagyot bólintottam és megmutatta hogyan is kellene.

A kislány csak sírt és sírt, hiszen biztosan nem jó neki itt kint a hidegben. Jobb lehetett neki odabent, ahol biztonságban volt. Elmosolyodva néztem a gyönyörűségre, majd használatba vettem az ollót és megpróbáltam minél óvatosabban véghezvinni a folyamatot. A picit ez után lemostam, még Sehun elkezdte összevarrni Taehyung hasát.

Könnyű baba volt és olyan kis picike is. Gyönyörű kislány, ezt már most megtudtam állapítani. Olyan boldogság járt át mint talán még soha. Egy ilyen csodát szült meg nekem szerelmem. Hálás voltam neki és érte is hogy rátaláltam azon az estén, és bár nem olyan okból kifolyólag ami romantikus lenne, de mégis ahogy megláttam tudtam hogy ő lesz nekem az igazi. Nem tudom a mai napig elképzelni miért hezitáltam rajta hogy vele legyek, hiszen csak az illata, a külseje, a szemei is mind arra kérleltek "ne hagyj magamra". "Ne hagyj egyedül egy ilyen meseszép Omegát. "