Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

A Kód Neve : JOY

Bár Sakae és Hazel kapcsolata az idők során egyre jobban javult, a császárné még mindig nem érkezett vissza. Yoshikit emésztette a bánat, a csalódás, és a magány. Ezekben a nehéz időszakokban csak Hazel maradt meg, mint lelkitámasza.

- Sakae barátnője Rumikó azóta is egy marék kő, Daisukét beleértve Masashiról szintén semmi hír. - mondta Hazel csüggedten.
- Tudom. - lehelte Yoshiki a palotában.
- A birodalomban legalább vissza állt a rend. - tette hozzá Sakae, Hazel mellett ülve.
- Elegem van a semmittevésből! Nyissuk ki újra a csarnokot, s hozzuk vissza a fiam! - fakadt ki Yoshiki ingerülten.
- Ha át megyünk megint beragadunk, csak Hirominak ártanánk vele. Ne feledd mi történt Yuuval! A lélek szét szakadás nem játék! - hezitált Hazel.

- Akkor üljünk itt ölbe tett kézzel?! - háborgott Yoshiki aggódóan.
- Megtettük, ami tőlünk tellett itt, ott már semmit sem tehetünk. - szögezte le Hazel.
- Talán soha sem kapják el Naoyát! - feltételezte Sakae.
- Lehet, hogy már halottak. - mondta Hazel szomorúan.
- Elég ebből! Samui és Hiromi vissza jönnek élve! - szólt közbe Yoshiki.

Yoshiki sem reagált többet, eszébe jutottak saját öccsei, akiket ő maga végeztetett ki, mert merényletet terveztek ellene,majd a kislány sírja rajta az Örök élet tekerccsel. A sors kiszámíthatatlan, talán tényleg nem látja többé őket. Beleborzongott a gondolatba, rémes feltételezés. Hallani sem akar többet róla! Fájdalmas és egyben rendkívül ingerült arckifejezéssel magukra hagyta társaságát, s kiment a palotából.

- Négyen voltunk, egy maradt. - közölte Hazel miután Yoshiki elment.

A csarnok pusztán a kijutottaknak tűnt el, valójában ugyanúgy állt a benne ragadt lelkekkel. Reaperök sokasága repült ismét emeletei között. Lisa, Sousuke, és még megannyi ottani lakos folytatta ádáz harcát velük. A Fire Testvérek már közel sem ápoltak olyan jó kapcsolatot, amióta a lány kis híján oda veszett a fekete tűzben. Hiromi hatására a jó oldalon állt később ugyan, mégsem sikerült ki jutnia a csarnokból. Az lett a sorsa, hogy az idők végezetéig viaskodhatott testvérével. A fekete tűz elmúlt, Naoyának színét sem látták többé beleértve Wakamét. Lisa immáron az jó oldalon igyekezett felkutatni Hiromi bent ragadt társait. Samui kijutott, viszont kettőt a maguk háta mögött hagytak a Tükör teremben.

- Hiromi! Hiromi! - keresgélte Lisa.
- Nincs itt a hólány. - válaszolták neki.
- A fekete tüzet irányító fiú vele volt, hol vagy? Válaszolj! - rohangált a termen belül.

Teljes néma csend fogadta, néha pár Reaper siklott el körülötte, de egyetlen árva lélek sem reagált hívó szavaira.

- Fekete tűz! - sikoltotta tétován.
A csarnok leghátsó eldugott részéből enyhe mozgást halott. A padlót törött üvegszilánkok léptek el, Lisa a vér foltokra lett figyelmes körülöttük. Úgy döntött, hogy követi azokat, míg egy különleges falba épített titkos ajtóhoz ért. Óvatosan kinyitotta, majd meg is hátrált a fejéhez szegeződő háromlövetű fegyver láttán.

- Naoya! - sikoltotta haragosan.
- Dehogy, ez Wakame fegyvere. Te ki vagy? - kérdezte gyanakvóan egy fiú hangja a sötétből.
- Lisa, Fire. - mutatkozott be.
- Naoya embere? - kérdezte a fiú, s dacosan még közelebb tolta felé a fegyvert.
- Nem, Hiromival vagyok. - hezitált Lisa.

A fiú nehézkesen ugyan, de leeresztette a pisztolyt.

- Mi lett velük? - kérdezte végül.
- Kijutottak. Te jó ég pont titeket kereslek, a bennragadt fiúk! - örvendezett Lisa.

- Daisuke. - nyújtotta felé bemutatkozásképpen a kezét.

- Fekete Tűz! - örvendett meg Lisa. Azt hittem már nem is élsz!