Ötödik Fejezet -Különkiadás

811 51 5
                                    

*Evelyn szemszöge*

-Nem voltál egy kicsit túl kemény Finnel? -kérdezte Noah.
-Nem. -válaszoltam két falat lenyelése között.
-És szerinted nem fogják megölni egymást?
-Faszom bele az egészbe! Nem azért jöttem ide, hogy róluk beszéljek! Szóval, ha azt akarod, hogy itt maradjak, dobj fel egy értelmesebb témát, mert nem érdekel az értelmi fogyatékos haverod!
-Nagyon idegesnek tűnsz.
-Ahhh. Bocsi az előbbiért. Csak izgulok. Nem tudok gondolkodni stresszhelyzetben. Mi van ha eltört a bokája? Vagy ha Finn elhagyta útközben?
-Finn értelmes srác. Tuti nem hagyta el. A törést pedig megoldjuk.
-De holnap nem úgy volt, hogy együtt megnézzük a várost?
-Ja, nyugi. Ők fogják megnézni.
-Mi?
-Mármint mi is megnézzük, de nélkülük. Azt hazudtam Finnek, hogy reggel elmegyünk billiárdozni. Én meg ő. Lányok nélkül. És azt is mondtam, hogy kopogjon be a 210-es szobába.
-De az Sophie szobája.
-Pontosan.
-Óh! Értem! Ez jó! Ügyes vagy!
-Akkor most kaphatok egy ölelést?
-Persze! -mondtam, majd felálltam, és odamentem Noahhoz. Aztán szorosan megöleltem. ♥️
-Amúgy egész hétre le kell foglalni őket, hogy mikor hazaindulunk már együtt legyenek. -mondtam.
-Azt hittem nem akarsz róluk beszélni. Egyébként holnap után lesz egy közönség találkozóm amire szeretnélek el vinni, hogy bemutassalak a rajongóimnak.
-Jaj de cuki vagy! Ezért kijár még egy ölelés! -viszont amikor Noah meg akart ölelni a könyökével meglökte a vizet ami egyenesen rám borult.
-Jaj, Noah, leloccsintottál.-sikítottam fel. -És ráadásul ez a vadiúj Gucci ruhám volt. Direkt az utazásra vettem.
-Evy ez csak víz...
-Igen, Noah, de a baciaidat csak a tisztítóban tudják belőle kiszedni!-legyeztem a ruhám.
-Evy! Kérlek fejezd be! Itt újságírók is vannak.
-Ahogy akarod! -mondtam majd elindultam a kijárat felé. Viszont, rögtön a mellettünk lévő asztalnál ülő ember lábában megbotlottam. És, hogy megelőzzem az esést, belkapaszkodtam valamibe. De az a valami, a terítő volt. Így a steak, a bor valamint a víz is rajtam landolt.
-Remek! -bosszankodtam.
-Öh! Már megbocsásson kisasszony! -jött oda hozzám egy pincér.
-Jaj, uram, ez igazán nem szükséges! -sietett Noah a megmentésemre.
-Áh! Mr. Schnapp! Menjenek csak.-mondta a pincér, majd Noah felhúzott a földről.
-Szívem, ha steaket és bort szerettél volna, rendeltem volna neked. Igazán semmi szükség nem lett volna arra, hogy ettől az úrtól lopj.-nevetett Noah.
-Egyébként jól vagyok, kössz, hogy kérdezed.
-Örülök. Akkor most már mehetünk? Ez az egész szituáció kezd egyre kínosabbá válni.-utalt Noah, a minket vizslató tömegre.
-I-Igen, azt hiszem mehetünk.
Miközben kifelé sétáltunk, én persze csurom vizesen, Noah megszólalt.
-Kicsit bor szagod van.
-Tu-tudom. -mondtam, de közben vacogtam, mivel mind a bor, mind pedig a víz jéghideg volt. És eléggé átázott a ruhám. Egy kancsó jégkockás víztől nem is csodálom.
-Én o-olyan b-béna v-vagyok.-vacogtam.
-Igen, az lehet. De én pont ilyennek szeretlek.
-Ilyen b-benának?
-Igen. Pont ilyen bénának. -Fázol?-kérdezte.
-I-igen.
-Tessék. -Mondta, majd rámterítette a zakóját. -Nem Gucci, de megteszi.-mosolyodott el. Ahogy én is.
-Köszi. Egyébként honnan tudod, hogy Finn és Sophie jók lesznek együtt?
-Ez egyszerű. Finn pontosan úgy néz Sophiera, ahogyan a saját tükörképére.
-Remélem ő más. Ő nem olyan mint a többiek. Remélem, hogy ő átlagos. Nem csapja be a lányokat, és nem játszadozik velük.
-Nem, ő tudod átlagon aluli.
-Kifejtenéd?-kérdeztem mosolyogva. Noah, pedig a vállamra tette a kezét, és közelebb húzott magához. Majd a válláról a derekamra csúsztatta, így elérve azt, hogy közvetlen mellette menjek. Jó volt érezni a jelenlétét. Csak ő meg én, egy Los Angeles-i estén. Több mint tökéletes. Lenne, ha a ruhámon nem víz, bor és steak maradványok lennének. De se baj, mert amíg ő itt van, igazán nem érdekel.
-Tudod, Finnek alig volt több barátnője háromnál. Mivel mindenki a pénzért, és hírnévért szereti, ezért már feladata. De azzal, hogy Sophie ellent mondott neki,hogy felvilágosította, reményt ébresztett Finnben.
-Hát, Sophie sem mondható átlagosnak. Furcsa. Olyan önálló személyisége van.
-Szívem, nem lesz baj. Még a vak is látja, hogy ők ketten egymásnak vannak teremtve.
-Igen, még a vak is, kivéve ők ketten. -Noahval egyszerre nevettünk fel.
-Előbb vagy utóbb, nekik is fel fog tűnni. Ez már csak idő kérdése. -mondta, majd szembefordult velem, és egy gyengét csókot adott, a számra.
-Szeretlek. -suttogta.
-Én is. -válaszoltam, majd elindultunk a hotel irányába.

Én NEM vagyok a rajongód! /Finn Wolfhard ff. /Where stories live. Discover now