Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Bábok

Daisuke ennek ellenére a maga lelketlen higgadtságával tovább kutatott. Kinyitotta az összes fiókját, majd beléjük nyúlt kézzel.
- Ezek üresek. - mondta hidegen.
- Itt tartotta a Code Joysut halála előtt talán eltávolította őket később. - feltételezte Hiromi.

Daisuke megpróbálkozott a feudalizmusból rá kapcsolódni elmével a modernkori énjére, azonban, aligha sikerült hiába erőltette. Vissza akart térni, muszáj. Teru holttestét már vissza temette, s sírjánál időzött tovább. A fekete házikó, melyben egykor Masashi lakott meglehetősen rémes társasága volt. Daisuke szellemi erővel, mentálisan szívvel lélekkel próbált vissza jutni a másik testbe, ám sehogy sem sikerült neki. Eszébe jutott a lánya, Karu emléke, Karura, Keikyo, Teru mindegyiket szerette. Még sem tudta visszahozni senki. Bánatosan nézte a temetőt a lehangoló kihalt tájat maga körül.

Végezetül valamiért Hiromi jutott eszébe, a fekete hajú lány alakja azzal az aranyos macskájával a kezében. Yuu kiugrott a karjai közül, majd gazdája utána futott. Elrohantak a fogadó előtt, a poros utcákon egészen a gimnázium épületéig. Ekkor két másik lány üdvözölte Sakae és Rumikó kérték, hogy menjen beljebb. A macska eltűnt, s Hiromi kettejük társaságban sétált a folyosón. Beült egy órára, ahol csupa idegen diák vette körül. Elérkezett a következő óra ideje, a lány szégyenkezve a tornaterem közepén állt.

- Ki akar Hiromi csapatában lenni? - viszhangzott fejében a tanáruk mondata.

A négy fiú köddé vált, a lány úgy élt, mintha soha sem ismerte volna őket. Iskola után hazafelé menet eleredt az eső, a lány átlépett egy jókora pocsolyán,  melynek tükrében önmagát látta. Viszont nem teljes egészében. Pusztán az egyik oldalát mutatta a tükre, a másik elhomályosult akárcsak a kiradírozott szöveg. Felemelte az arcát egyenesen Daisukéra nézett, majd a kép teljesen elmosódott előtte.

A fiú úgy érezte csak káprázott a szeme az imént. Újra a sír felé nézett, azonban egy másik kép fordult meg a fejében. A Meguró folyó, amely előtt oly sokszor állt már életében. A kavargó víz az ő testének másik oldalát is elmosta. A halvány hiányos alak felemelte arcát, s megint ő rá nézett.

Két fél ember két különböző korokban, magányosan. Észrevette, hogy míg Hirominak a bal oldala homályosult el, ő neki a jobb. A lány kiegészíti őt és ugyanaz igaz fordítva is. Most látta csak, hogy a két hiányos ember mennyire összepasszolna teljessé téve őket. A kép intenzív érzelmeket ébresztett benne, mint egy vak, akinek a világot mutatták meg. A két homályos ember alakja felerősödött, már - már egészen megelevenedett. Ekkor újra látta Wakamét, ahogy hullámos fekete haját fújta a szél, egyértelműen hozzá közlekedett.

- Daisuke megyünk együtt a bálba? - kérdezte az alak.

- Nem.  - felelte határozottan a fiú.

A modernkori énje emlékeket hallott a fülében. Nem a mostani, egy régebbi élet képeit kezdte látni vélni. Rosszul lett, szédült, Hiromi aggódóan szólítgatta a nevén. Körülöttük ragyogó fény keletkezett, mely körbe ölelte kettejüket. Táncuk felfelé irányból kezdődött s a talajon ért véget. A fény játékából ragyogó világos kék színű lótusz virág nyílt Daisuke kezében.

A feudalizmusból eltűnt, megszűnt a temető képe, a kihalt táj. Érezte, mintha tű keletkezne a háta mögött, cérna szállá formálódik a fény, s a szét szakadt testrészt összevarrja. Daisuke lelkét vissza rántotta a csarnokból.
Döbbenten pislogott, az immáron újra sötétedő panel lakásban. De hiszen pontosan ide akart jönni! Halványan mosolygott, ahogy hátra nézett a karjába kapaszkodó rémült lányra.

- Daisuke te vagy az? Tényleg, az igazi? - kérdezte megszeppenve.
- Igen, Hiromi, én vagyok. - mondta először érzelem dúsan, mióta a modern korba került.

A kezében maradt a kék lótusz virág, amit úgy döntött a lánynak jobban állna, mint neki ezért beletűzte annak hosszú fekete hajába. Hiromi elpirult a gesztustól, akár egy kiskamasz. A pillanat erejéig szinte megfeledkezett arról, hogy alig pár óra választja el diáktársait a tűzben égéstől.

- Szóval kivette az egészet. - tért vissza a témához hirtelen Daisuke.
- Nekünk már a katonai lakótelepen kellene lennünk, találj ki valamit! - kérlelte Hiromi.
- Az egy csapda. Eszembe sincs oda menni. - hezitált Daisuke.
- Felgyújtja a gimnáziumot! Van fogalmad róla hány ártatlan gyerek jár oda? - vonta felelősségre Hiromi.
- Gonzálesz se perc alatt kiviszi őket, bombázni pedig túl macerás neki. Csak rád akart ijeszteni. - mondta Daisuke.
- Ott a kórház a beteg emberek fel sem tudnak kelni az ágyból! - rögtönzött Hiromi.
- Ha megpróbálná ténylegesen felgyújtani, azzal magára vonná az összes rendőrt és ügynököt. A kórház merénylettel mindössze kockáztatná, hogy elkapják. Nem éri meg neki a háttérből kikerülni, ez blöff volt. - magyarázta Daisuke.
- Most mit keresel? - tudakolta Hiromi amint a fiú elkezdett a talajon matatni.
- Golyót. - mondta közömbösen Daisuke.
- A háromlövetűt lefoglaltuk. Naoya meghalt. - világosította fel Hiromi.
- Tudom, emlékszem. Mondd Hiromi szerinted nem furcsa ez az ügy? Gondolj bele Teru lezuhan és meghal a semmitől, majd szitává lövik Naoyát, aki csodával határos módon túléli, aztán a drogbáró fiú, lánnyá változik, Daiana képében. Roppant érdekes, hogy pont akkor teremt ott egy autó és tökéletesen ideális helyen ahhoz, hogy halálra gázolja azt a szerencsétlen bajlódó lányt! - fakadt ki Daisuke.

- Naoya mögött is van valaki? - vette a lapot Hiromi.

- Úgy vélem, a báró legendája csak egy báb volt. Azt a lányt használták, hogy játsza el, könnyű dolguk lehetett, hiszen fanatikus Meari irányába. Daiana a báb, a mestere játékszere, aki mozgatja madzagon őt, majd mikor lebukott félt, hogy kihallgatás, elme elborulás következtében elárulja őt. Tehát megszabadult a bábtól. Tőlem pedig azért próbált minden áron, mert nem akarta, hogy rá jöjjek erre. A báb halálával égett alatta a talaj. Veszélyes vagyok neki, egyre inkább. A bábmester nincs többé biztonságban. A báró meséje kezd leperegni. - mondta Daisuke.
- Code ' Y az igazi Naoya, őt kell elkapni! - eszmélt fel Hiromi.
- Pontosan ő találta fel és nála vannak a drogok is. - reagálta Daisuke.

Hiromi nehezen tudta elképzelni, hogy Naoya mögött komolyan van még egy Naoya. Nem elég az elsőt kiiktatni a második is hátra maradt. Az igazi zseniális feltaláló mégsem Daiana volt, ő csak egy megvezetett borult elméjű fanatikus. A második a valódi Naoya, aki egészen idáig a háttérben maradt, az alattomos árnyékban, de talán ma vagy holnap sikerül felszínre hozni és megismerni azt a szörnyű alakot, aki ennyi embert tönkre tett.