Singularity •Vkook•

34.rész (kiegészítő)💜

Taehyung Pov.

- Ara. Nem megmondtam hogy nincs csoki evés ebéd előtt? - lettem hihetetlen mérges kislányunkra, aki megint megszegett egy szabályt. Imádtam. Jungkook és én is. Olyan kis tökéletes, csak ne lenne ennyire rossz.

- Appa azt mondta, hogy csak egy picit ehetek és akkor úgy se veszed észre mert tudok majd ebédelni. Na papa csak egy kicsit még - nézett fel rám óriási, csillogó szemekkel.

Még csak öt éves, de már úgy tudja manipulálni az embert mint az apja. Nagyon hasonlít Jungkookra belsőleg, de külsőleg is. Picit többet kapott szerelmemből genetikailag mint belőlem. Bár Jungkook szerint a szemeit egészen biztos hogy tőlem örökölte.

- Jungkook - szólaltam meg mérgesen, amit követően megis jelent szerelmem fülét - farkát behúzva. Tudta nagyon jól hogy valami rosszat csinált, már csak a hangsúlyom is árulkodott róla.

- Igen kedvesem? - jött közelebb a legszebb mosolyát elővéve. Ezidő alatt Ara el is húzta a csíkot nehogy tovább szidjam. Okos kiscsaj volt és tudta mikor tud kibújni a felelőség alól. Ezt is Kooktól örökölte.

- Miért mondtad Arának hogy ehet csokit? Tudod hogy nem lehet, mert akkor nem fog ebédelni. - mondtam mérgesen összehúzva szemöldököm.

- Tae baby ne idegeskedj nem tesz jót a babának - simította kezét még nem túl nagy hasamra, amit követően nagyot sóhajtottam.

Mióta újra teherbe estem így próbál nyugtatni, hogy a babának nehogy valami baja essen. Pedig csak saját magát szeretné menteni.

- Nem ehet Ara csokit ebéd előtt. És most te mész fel hozzá, és szépen elveszed tőle az édességet. Értve vagyok? - mondtam neki visszabeszélést nem tűrően, mire nagyot sóhajtva bólintott.

- Olyan szigorú vagy szegény csöppséggel - mondta Jungkook visszatekintve rám, pedig nagyon jól tudta mennyire igazam van most. Megint. Mint mindig.

Már négy hónapja terhes vagyok, így megtudtuk azt is hogy a következő babánk milyen nemű lesz. Kisfiú, aminek Jungkookkal nagyon örültünk. Így szerettük volna. Mindenképpen két gyerek, egy lány és egy fiú. A sorrend az mindegy volt. A neve pedig Bogum lesz.

Arának mikor elmondtuk hogy lesz egy kistestvére nagyon boldog lett és azonnal azt kezdte el tervezgetni miket fognak csinálni öcsikéjével. Ara igaz néha nagyon rossz tud lenni, de ennek ellenére egy csupa szív kislány.

Taemin, Jimin és Yoongi fia nagyon jóban lett kislányunkkal. Ma is kitalálták hogy együtt szeretnének aludni a maffia birtokon, amibe nehezen de belementem. Nagyon féltem Arát és az ottani gyerekek nem tudom milyen hatással lennének rá. Taemin nagyon jó fiú, neki több pajtása is lett, akikkel Ara is összebarátkozott mikor Jungkook magával vitte Yoongiékhoz. Taemin legjobb barátja Kai, aki oda meg vissza van a kisfiúért. Kai négy évvel idősebb Taeminnél, de Jiminnek van egy olyan sejtése hogy a két fiú teljesen egymásba van habarodva.

Az ebéd mikor elkészült, a két jómadár is levánszorgott kérésemre. Jin azóta is jár hozzánk, de inkább takarítani mert a főzést kitanultam mellette, mikor segítettem neki. Namjonnal már megvolt az esküvőjük, amin természetesen ott voltunk. Jin hihetetlen boldog azóta és mindig mesél nekem szerelmi életéről. A legjobb barátom lett és nála jobb embert nem is kívánhattam volna erre a szerepre persze Jimin mellett.

- Ha ettünk akkor elviszlek Yoongiékhoz rendben? - kérdezte kedvesen Jungkook Arát, aki boldogan kezdett bólogatni. Szeretett Taeminnel lenni, de eddig mindig csak nálunk voltak. Jelentősebb időt még nem töltött el a maffiabirtokon, amit nem bántam de nem akartam eltiltani mert lehet az Jungkooknak nem esett volna jól. Bíztam Yoongiban és Jiminben hogy vigyáznak kislányunkra.

Mikor végeztünk az ebéddel Kook el is vitte Arát, én meg addig rendet csináltam. Elég sok idő után ma megint újra kettesben leszünk szerelmemmel, ami hihetetlen izgatottá tett.

Talán meg kéne lepnem valahogy? Na de hogyan?

Végül a romantikus fürdő mellettem döntöttem, ami igencsak elcsépelt de tudtam hogy Jungkooknak az ilyen apróság is jól tud esni, ahogy az én lelkemnek is. Bármi, csak vele lehessek.

Felmentem az emeletre, de ami ott fogadott hihetetlenül meglepett. A padlót rózsa és levendula borított. Elképesztően gyönyörű látvány nyújtott, szóhoz se jutottam. Mi ez? És ki rakta mindezt ide?

Érdeklődve nézegettem meg a virágokat hogy egyáltalán igaziak-e. Azok voltak és frissek is.

Elmosolyodva haladtam előre. Tudtam hogy ezt csak egy ember tehette.

A virágos út egészen elvezetett a folyosó végén található teraszra, ami a sok gyertya miatt csak úgy tündökölt. Mi folyik itt?

Kiléptem a szabadba és megcsapott a friss, nyári levegő, ami pici borzongást váltott ki belőlem. Körbe néztem a környéken ahol laktunk, de megakadt a tekintetem a terasz alatt álló személyen, aki úgy nézett fel rám mintha csak én léteznék számára a világon.

- Kim Taehyung - szólalt meg szerelmem könnyes szemekkel, amire nekem is ködös lett tekintetem, de még véletlenül se szakítottam volna meg a szemkontaktust életem párjával.

- Egy nagyon fontos dolgot szeretnék. Egy olyan dolgot, amivel bár nem változtatom meg a már így is tökéletes életünket, de az biztos hogy még közelebb foglak érezni magamhoz - kezdett bele a monológjába, amit elmosolyodva hallgattam.

- Szeretném ha hozzám jönnél. Össze kötöd velem az életed szerelmem? - kérdezte letérdelve, mire szívem heves kalapálásba kezdett ahogy tudatosult elmémben mi is történik. Megkérte a kezem.

Elsírva magam futottam le a lépcsőn egészen ki a kertbe, ahol Jungkook karjai közé omolva hüppögtem és csak egy szót ismételgettem.

- Igen, igen, igen - szorítottam magamhoz, amit azonnal viszonzott is.

Olyan boldogság járt át, hogy azt hittem valami mesébe csöppentem. A kedvenc történetembe, ami csak pörög és pörög a vásznon. Úgy éreztem hogy a kezdetek ellenére az én életem a legeslegboldogabb, hogy Jungkookot magam mellett tudhattam.

Szép lassan elváltam tőle és ő szemeimbe nézve törölte meg könnyes arcom.

Lágyan megfogta a kezem és óvatosan ujjamra húzta a csodálatos ékszert. Nem volt túl giccses, de lélegzetelállítóan csillogott, még ebben a félhomályban is. Tudta mi tetszene nekem.

- Az esküvő a jövő hónapban lesz - mondta Kook, mikor kezemet amin a gyűrű díszelgett megfogta és adott rá egy pici csókot. - Mindent megszerveztem már.

Tátott szájjal hallgattam és könnyeim újra útnak indultak. Mindent elintézett és olyan romantikusan megszervezett. Mennyi munkája lehetett ebben?

Elválltam tőle és vörösen csillogó íriszeibe néztem.

- Te vagy a mindenem Jungkook. Te jelented számomra az életet és ha nem lennél nekem, ha nem találsz meg azon az estén, nem lehetnék most az aki vagyok - suttogtam ajkaira.

Szeretnétek még részt esetleg valakiről vagy az esküvőről? Ha nem akkor ez lenne a vége a történetnek. :)

Köszönöm hogy ennyien eddig velem tartottatok és azt is hogy sok kedves szót kaptam.

Bye Kimi :)