Ébredező Sötétség [ TO. Niklaus Mikaelson ff.]

3. "Rég volt, nem igaz?"

Aria szemszöge:

Két teljes nap telt el Kol "látogatása" óta. Aznap köztünk nem történt végül semmi, csak itt maradt nálam éjszakára. Nem mint ha ellenemre lett volna, csak mellettem nem lenne biztonságban. Hiszen én maga vagyok "Lucifer" jobb keze.

Az "alvilághoz" tartozom. Megint.

Most, hogy leadtam az infót, a csapatomnak ma este kéne megérkeznie. Hogy félek-e? Igen. Újra a régi legyek akitől az emberek rettegnek és inkább meghalnak mint sem, hogy a szemembe nézzenek? Igen ez vagyok én is. Tapad vér a kezeimhez, de nen ártatlanoké.

Arra a döntésre jutottam, hogy kezdeni kéne valamit magammal, hogy fogadni tudjam a vendégeimet.
Először is össze kéne dobni valami kaját. Másodszor ahhoz el kell mennem bevásárolni. És végül újra a régi önmagamnak Ayshanak kell lennem. Végül arra a döntésre jutottam, hogy elmegyek bevásárolni és veszek magamnak egy "alkalomhoz" illő ruhát.

Gyorsan felöltöztem, sminkeltem és már indulásra kész voltam.

Gyönyörű idő volt a mai, nem is értem miért nem voltam még városnézésen, de ma akkor ezt is le tudhatom. Az utcára kilépve hatalmas embertömeg fogadott, most már tudom miért nem jutott eszembe eddig a városnézés. Ahogy haladtam előlre a tekintetem találkozott egy számomra ismeretlen szempárral. Farkas szemet néztünk egymással amig elém nem ért. Ki a p*csa ez??

-Szia Davina Claier-mutatkozott be ami nem segitett bambulásomon.

-Hello..Aria Carson.-viszonoztam eme nagylelkűségét bár fingom sincs, hogy honnan ismerhet.-Ismerjük egymást?-kérdeztem unottan, nem keritek neki nagyobb figyelmet.

-Nem, nem igazán, de most már igen.-mondta én meg azt hittem kiugrik a szemem. Ekkora arccal csoda ha a lakásába még be tud menni.

-Akkor még is minek köszönhetem ezt?-mutogattam magunkra.

-Különös, pedig olyan vagy mint én.-mondta titokzatosan nekem meg a hajam égnek állt. MI VAN? - Oh, egyébként a bálon láttalak, csak először meg akartam bizonyosodni, hogy tényleg te voltál-e az.