05

7.2K 264 14
                                    

Reggel arra ébredtem, hogy a padlóra estem, igen, ezek szerint Sam lelökött álmában. Hurrá. De persze ő nem ébredt fel rá. Hát hogy is ébredt volna fel, nem a mesében vagyunk. Felálltam és próbáltam halkan kimenni a szobámból. Csönd volt. Benéztem Carlos szobájába de sehol sem volt. Szombat reggel 8 van. Hol a féneben lehet? Bementem a fürdőbe és felhívtam az öcsémet.

-Hol vagy? - tettem fel a kérdést köszönés nélkül.

-Te újra beszélsz? - lepődött meg.

-Igen. Hol vagy ilyen korán? - sietettem a tükörbe nézve. Szarul festettem.

-Eszméletlenül örülök! Végre, ideje volt Celeste.-hallottam a hangján hogy mosolyog.-Délután kerestünk de még nem voltál otthon. A nagyinál vagyunk. Nem érezte jól magát ezért este eljöttünk hozzá.-magyarázta.

-Ó te jó ég! De már jobban van? - ijedtem meg.

-Persze. Mostmár igen. De itt maradunk a hétvégén vigyázni rá.-hallottam hogy anya motyog valamit a vonal másik végén.-Anya azt mondja te csak nyugodtan maradj otthon és pihenj. - tudtam hogy azért mondja mert nem akarja hogy bajom essen út közben. Nagyi kb 5 órára lakik innen.

-Rendben. De azért add át neki hogy puszilom. Veled meg még beszélek.-letettem rá a telefont.

Nagyi mostanában túl sokat betegeskedik. Hiába mondtam hogy költöztessük közelebb, senki nem hallgatott rám.

Hát, akkor egy egész hétvége egyedül. Remek.

A szobámba vissza mentem, Sam még mindig aludt. Ki nyitottam a szekrényem és vettem ki mára egy szürke melegítő nadrágot és egy fekete haspólót. Mivel Sam Henry húzta a lóbőrt az ágyamban, átöltöztem, hisz úgyse lát. Ha ezt tudnák a suliban, hogy ő este óta itt van, egyből kombinálnának. Én lennék a legnagyobb kurva. Ebben biztos vagyok.

-Hey Sam, csak úgy kérdem. Nem kelnél fel?-ébresztgettem miután felöltöztem.

-Ahj Williams miért így kell keltened?-nyavajgott.
Olyan mint egy kisgyerek. Totálisan elfekudte az arcát és a haját.

-Hogyan kéne?- nevettem ki, majd leültem mellé az ágyra.-Ágyba reggelivel?-löktem meg a vállát, mire felszisszent.-Baj van?

-Dehogy, csak nemrég tetováltattam és érzékeny.-lökött vissza.-Csak totál nem így terveztem hogy nem otthon alszok, szóval nem hoztam krémet rá.- nyújtózkodott.

-Szólhattál volna, apám kb egy hónapja varratott, biztos maradt még kenőcs nála. Akarod hogy felhozzam?- álltam fel.

-Hát nem bánnám.- mosolyodott el.

Sosem gondoltam volna hogy ő egy rendes srác, de minden esetre ha már itt van, és kezdünk össze barátkozni. Miért is ne. Semmi veszteni valóm nincs.

-Pofátlan vagyok ha megkérlek hogy segíts?- nézett rá a krémre a kezemben, ahogy vissza értem a szobámba.-Nem szeretem magamnak kenni mikor gyógyul, igazából kurvára fáj ha hozzá érek.- láttam hogy nagyon zavarban volt.

-Dehogy. Csak addig vedd le a pulcsid.-ültem le ismét mellé.

Sam levette és ezernyi tetoválás tárult elém, az egész felső teste tele volt velük, egészen a csuklójáig. Rengeteg, de pont annyi hogy eltakarja a felsője és én ne vegyem észre. Eddig még fel sem tűnt. Talán ha tudtam volna hogy ki ő,emlékeztem volna rá. Láttam a vállán amelyik körül vörös folt éketlenkedett. Próbáltam nagyon óvatosan bekenni neki, ha már az elöbb megütöttem.

-Bejönnek a tetkók?- gondolom észre vette ahogy nézem őket.

-Eléggé. Én is akarok, de rohadtul félek tőle, mindig nehezen veszem rá magam, pedig a szüleim már bele mentek.- tettem le a krémet az éjjeli szekrényre. És úgy volt Jasonnel lesz közös az első...

-Akarod hogy faterom varrjon neked? Ő csinálta az összeset nekem.

-Hát... nem tudom. Mikor érne rá?-gondolkodtam el a dolgon.

-Kicsi Celeste...- rázta vigyorogva a fejét.- Barátok vagyunk. Nemde?

-De.. asszem.- bólintottam.

-Akkor neked bármikor.-tárta szét a karját.-Fater elég jó fej. Az összes barátomat bevállalja bármikor. Gyere át este hozzánk. Lebeszélem vele. Te ráérsz ugye?-kelt ki az ágyból. Csak néztem rá, nem mondtam semmit.-Most a tetkótól vagy attól félsz hogy átgyere hozzánk?- sóhajtott.-Bízz már bennem. Bizalomra épül minden.

-Jó, rendben. Bízok.

-Akkor ma ráérsz? Nem kérdezem meg többet.-vette fel a felsőjét.

-Hát, az egész család elutazott, barátaim nincsenek rajtad kívül. Szóval asszem igen.- vigyorogtam rá.






CelesteDonde viven las historias. Descúbrelo ahora