Megmenteni Téged [Hoseok OS] - Befejezett

1

Az érkező és induló vonatok zaja, a hangosbemondó nő idegesítő hangja mind mind hozzájárult ahhoz, hogy ez a nap legyen a világon a legrosszabb. Nem elég, hogy az a szemét csaj kirúgatott a cégtől, még a főnökömet is sikerült annyira behálóznia, hogy megutáljon egy életre. De miért is gondolkodok ezen annyit? Most legalább lesz időm kipihenni magam, amíg találok valami könnyebb munkát.

Bosszankodásom közepette észre se vettem, hogy az útban álltam meg. Az emberek fújtatva kerültek ki és néztek vissza rám, mintha egy tankkal álltam volna be eléjük. Éppen ezért félrehúzódtam, és nagyot sóhajtva a telefonomra pillantottam. Még öt perc, és itt a vonatom - állapítottam meg egy mosollyal az arcomon. Felnéztem az égre, ahol a körénk gyűlt viharfelhők szakadozni kezdtek. Kár! Pedig szeretem a vihart.

Lenyúltam a derekamra kötött kardigánomhoz, hogy előkeressem a fülesemet. A másfél órás út zene nélkül kivitelezhetetlennek tűnt. Mire megtaláltam, az öt percem is lejárhatott, ugyanis az előttem levő vágányon egy ismerős szerelvényt láttam meg. Se baj, majd felszállok előre, oda úgyse sétál el senki - vontam vállat.

Még be se dugtam a fülembe a szilikont, mikor valaki megfogta hátulról a kezem. Nem fordultam oda, mivel hirtelenjében elém lépett, és egy pimasz mosollyal a tenyere közé vette az arcom. Annyira ledöbbentem, hogy ellenkezni se volt időm. Érezve egy idegen ajkainak a melegét az én számon sokkoló volt. Olyannyira, hogy először el se húzódtam. Hagytam, hogy lecsúsztassa ujjait a nyakamhoz, és nyelvével elmélyítse a csókot, hogy aztán pár másodperc múlva elhúzódjon tőlem.

Kipirult arccal, és értetlen fejjel álltam előtte. Ki ez a fazon? Mit képzel magáról?

- Ez furcsa - vonta fel a szemöldökét, miközben méregetni kezdett. Jobbra-balra hajolgatott, úgy éreztem magam mint egy kiállítási tárgy. - Pedig mindent úgy tettem, ahogy írva volt - elővett a farzsebéből egy vékonyka újságot, és kinyitotta középen. - Vagy lehet, hogy te-

Nem tudta befejezni a mondatát, akár mit is akart mondani. Nem érdekelt. Felbőszült állapotban léptem egyet felé, és csaptam arcon, amilyen erővel csak tudtam. A sokk elmúlt, düh vette át felettem az irányítást.

- Mit képzelsz magadról?! - kiáltottam felé, választ persze nem várva. Elsuhanva mellette felszálltam a vonatra, az eldöntöttel ellentétben hátulra, ahol meglepően kevesen voltak. Mire lehuppantam, úgy éreztem magam mint egy vadkan. Ha most bárki elém állna, lehet nekimennék. Mégis ki volt ez? Soha nem láttam. Ebben biztos vagyok, mert egy ilyen arcot megjegyeznék. Be kell látnom, nem nézett ki rosszul, azokkal a mélybarna szemekkel, és a félhosszú hajával. De ez még nem jogosítja fel arra, hogy ilyet tegyen!

Lassan telt az idő, még úgy is, hogy én közben folyamatosan a történteken agyaltam. Észre se vettem, hogy a vonatnak már legalább tíz perce el kellett volna, hogy induljon. Felnéztem a kijelzőre, de nem láttam semmit, ezért felálltam, és az ajtóhoz siettem. Biztos rossz szerelvényre szálltam.

Azonban mikor az ajtó kinyílt előttem, meghallottam a hangosbemondót.

,,- Tisztelt utasaink. Rendőrségi ellenőrzés miatt a vonat fél órás késéssel fog indulni. Kérem, tartózkodjanak a szerelvényben, amíg az ellenőrzés tart."

- Hát ez remek! - ültem vissza a helyemre. Most, hogy jobban megnézem, ezen a részen szinte senki sincs. A hátsó két ülést a magasság miatt nem látom, de nem hiszem, hogy ott lenne valaki.

Elővettem a telefonom, és olvasgatni kezdtem a híreket. Legszívesebben kifutottam volna innen, mert már rég otthon akartam lenni, de tudom, hogy ezt milyen szigorúan veszik. És milyen jó, hogy nem mentem sehova! Amint felemeltem a fejem, három feketébe bújtatott pingvin kinézetű férfi lépett be az ajtón, közrefogva egy szőke hajú apró nőt. Körbenéztek, és mivel csak engem szúrtak ki, ezért odajöttek hozzám.