Angyali katona (Befejezett)

23.rész: F osztag

A következő helyszín, nem más mint az F osztag csarnoka. Mondtam Sebastian felé nézve.

- Gyere! Szóltam Sebastian-hoz

Bólintott, majd kissé félve, de elindult a csarnok irányába.

Ahogy beléptem az ajtón úgy egyből minden szem ránk vetült.

- Sziasztok! Félhangosan köszöntem hogy meghallják.

Szétnéztem a csarnokban és van pár ismeretlen arc ami meglepett.

- Akriel-t merre találom?
- Most bevetésen van, így egy darabig nem jön vissza. Mondta közeledve hozzám Satarel, aki eddig alig szólt hozzám pár szót, mikor itt voltam.
- Oh értem. Sóhajtottam egy nagyot.
Látom vannak új tagok.
- Igen pár napja emelte fel őket Rúfusz, úgy gondolta hogy valami veszély közeleg és hogy kellő F osztaga legyen toboroz a legjobb katonáiból, hogy aztán ide kerüljenek. Eddig csak kettő volt arra érdemes.
Bánatosan tekintett maga elé.
- Majd lesz még!
- Kár hogy te már nem vagy itt, jól jönne a segítséged. Mosolygott rám kedvesen.
- Nosztalgikus érzés lett urrá rajtam.
-Figyelj az újoncoknak bemutatnád milyen is az, ha valaki F tagba tartozik?
- Hát már egy ideje nem harcoltam komolyabban és azt se tudom, hogy egyáltalán tudok-e még.
- Próbáld meg! Biztatott Satariel.

Satariel felkiáltott, hogy figyeljenek a bemutatóra és csendre intette őket.
Satariel-el szemben álltam. Még utoljára megnéztem, hogy Sebastian hol van. Biztonságos helyen gondoltam magamba.

- Készen állsz?
- Igen!

Satariel ellen még nem volt túl sok lehetőségem harcolni, de most ezt bepótoljuk.

Kitárta a szárnyait így tettem én is, ám a csillogó fényes szárnyam jelent meg, így Satariel küszködött a kényszer ellen hogy ne hajtson fejet.

Közel jött hozzám már éppen hogy odaért mikor akaratom ellenére megállítottam az időt, majd mögé sétáltam és ujra elindult az idő. Satariel csodálkozva nézett, hogy hova lettem, majd mikor megfordult én teljes erőből gyomorszájba vágtam amitől kissé elrepült pár métert.
A férfi arról híres, hogy gyorsasága páratlan így seperc alatt mögöttem termett és hátamra rakta a kezét, majd valami lökés hullámot provokált a kezéből ami kihatott az egész testemre. Remegtem megállás nélkül, kissé nehezebb is koncentrálni.
Megvakítottam a szárnyam fényességével, majd a kezembe koncentrálódott energiát átalakítottam tűzgömbé ami körül még kisebb tűz golyók keringtek.
Felé hajítottam, de sajnos érzékelte így csak picit kapta el a támadásom.

Satariel gyorsaságát elővette és sorozat támadást indított. Olyan gyorsan ütött, hogy alig tudtam követni a kezét. Néhány ütés talált, de a legtöbbet sikeresen védtem ki.

Felreppentem, hogy kicsit megpihenhessek ám seperc alatt észhez tért és jött utánam.

Feltartottam mindkét kezem és egy kis gömb lebegett felettem, majd egyre nagyobb és nagyobb lett, míg nem a fél termet belepte ez az energia gömb. Satariel félelmébe a terem túlsó végébe helyezkedett el.

Mikor elakartam dobni felé, eszembe jutott Sebastian aki ugyan itt van és ha ezt eldobom, akkor itt baja eshet.
Felreppentem egyenesen az ég felé, ám még akadályba ütköztem a tetővel. A gömb seperc alatt szétszedte, majd kitörtem az ég felé.
Nem tudtam már visszafordítani ezt az egészet, így a lehető legmagasabbra szálltam, majd eldobtam a gömböt.
A gömb egy nagy hegynek ütközött távol a bázistól. A hegy eltünt a helyéről, csak síkság maradt.

Vissza mentem, majd mondtam hogy itt hagyjuk abba.
Satariel bólintott.

- Most Rúfusz meg fog ölni. Siránkozott a tetőre merengve Satariel.

Nem is kellett több Rúfusz az ajtóban állt.

- Mi történt?
- Én voltam a hibás! Jelentettem ki gyorsan.
- Valahogy sejtettem, hogy te állsz a dolog mögött.
- Az én hibám is! Jelentette ki Satariel.
- Hogyan?
- Úgy, hogy mondtam neki harcoljon velem, hogy az újoncok láthassák milyen is egy F tag. Sajnos eldurvult a helyzet.
- Hozd rendbe azonnal!
Mutatott Satariel-re.

Bólintott, majd elkezdett gondolkodni.

Rúfusz elhagyta a helyiséget.

- Ne haragudj!
- Semmi baj, ha most itt dobtad volna el, akkor az egész bázis felrobban nem csak a csarnok.
Köszönöm, hogy nem dobtad felém.
Felnevetett, majd a tarkóját zavartan megvakarta.
- Túlzásba estem bocsánat.
- Ugyan, de most szerintem menjetek ezek után Rúfusz nem hiszem hogy szívesen lát titeket még itt.
- Rendben! Sajnálom és viszlát!

Sebastian már a hintó mellett termett.
Beszálltunk, majd egyenesen a kastély felé vettük az irányt.

Gyorsan elrepült az idő, nem beszélgettünk az út közben.
Mikor odaértünk, tárt karokkal vártak ránk.
Jó érzés töltött el hogy itt legalább örülnek a visszatértünknek. Rúfusz ellenszenves velem és nem tudok ellene mit csinálni.

A napot kis olvasással fejeztem be, majd ledőltem az ágyra és pihentem..

--99Pepy99--