Lucifer /BEFEJEZETT! /

11.

Shara szemszöge

Hiányzik.

Amióta szakítottam vele azóta órán sem tudok figyelni de még a jegyeim is romlottak. Hírtelen semmi sem érdekel és minden percben azon gondolkodok hogyan haljak meg. Tegnap óta még az életkedvem is elment és semmit nem ettem. Barátnőm azon aggódik hogy megint beteg lettem. Már nem bírok elötte titkolózni. Jól esne valakinek kiönteni a szívemet. Azt hogy mennyire hiányzik, hogy mennyire fáj az hogy vége és már nem érzem a finom illatát, a sejmes bőrét, a csodálatosan elvarázsoló, édes ajkait.

Szenvedek.

- Shasi minden oké? - barátnőm hangja zavart meg szenvedéssel teli ábrándozásomból. Bele sem tud gondolni mennyire nincs rendben semmi. Vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam leplezni elötörő sírásomat.
- igen, persze, minden rendben van - eleresztettem egy olyan mosolyt ami leplezheti szomorúságomat.
- és veled minden oké? Vagyis...veletek? - Lulu arca elkomorodott és csak egyetlen egy pontra tudott koncentrálni.
- tegnap szakítottunk! Már...már nem érezte olyannak a kapcsolatot mint elötte. Azt mondta azért szakítsunk mert nem akarja hogy miatta bajba kerüljek. De tuti valaki mondta neki mert saját magától erre nem lenne képes. Ismerem! - hangja megremegett. - szakított velem Shasi érted? - zokogva a vállamra borúlt.
- nyigodj meg Lulu meg fog minden oldódni! - megsimítottam fejét majd ahogy felemelte azt belenéztem könnytől árasztott szemeibe.
- olyan jó hogy itt vagy és segítesz nekem átvészelni ezeket az időszakokat! - sírástól kipirosodott arcával rám mosolygott. Bárcsak én is elmondhatnám neked! Nem is érdemlem meg hogy a barátnőm legyél! A fejemben a gondolatok ezresével cikáztak. Lulu felált az ágyról majd kilépett az ajtón maga után becsukva az ajtót.

Csak fekszem és sok popcornnal a kezemben nézem a sírosabbnál sírosabb filmeket hátha már elfogynak végre a könnyeim és nem tudok majd sírni. Vajon miért fáj ennyire? Most nagyon haragudhat rám? Azt hittem hogy ez sokkal egyszerübb lesz és nem kell majd szenvednem de a szerelem mindig kicseszik velem. Igaza volt Moának és Lucifer csak kihasznált hiszen olyan könnyen lelépett. Elárultnak érzem magam és becsapottnak. Sahra ezt magadnak okoztad! Te vetettél véget ennek a kapcsolatnak úgy hogy igazából mindketten szeretitek egymást.

Nem vacsoráztam. Egy falat sem ment volna le a torkomon. Folyton csak Ő járt a fejemben és az hogy tönkretettem azt amiben igazából mindketten boldogok voltunk. Vajon Ő most is gondol rám? Ő is ugyan úgy szenved ahogy most én? Biztosan nem hiszen Ő a Pokol Ura. A gondolataim nem hagytak alább bármennyire is próbálkoztam velük. A sorozatot is inkább abbahagytam mert azt sem jegyeztem meg mi volt abban az egy percben. Tanulni sem tanultam hiszen nem ragadt meg semmi a fejemben. Folyamatosan elbambulok és a gondolataim is csak Lucifer körűl forogtak.

- francba! Hogy lehetek ekkora hülye hogy mindent elbaszok! - a könnyeim újra megeredtek. Mérhetetlen dühöm hatására belevágtam az asztalba ami egy nagyot csattant de semmi baja nem lett. Még szerencse hogy most nincs itthol Lulu mert az tuti meghallotta volna és akkor még neki is magyarázkodhattam volna. Zokogásom nem hogy alábbhagyott volna de még erősödött is. Hányinger társult a sírás mellé így inkább nagy nehezen feltápászkodtam és bementem a mosdóba. Felemeltem a wc fedelét és fölé hajolva zokogtam tovább. - még ez is! Nem hiszem el hogy ilyen elbaszódott az életem! Bárcsak itt lenne az anyukám és át tudnám ölelni! - anyára gondolva mégjobban elkapott a sírás. Ráeszméltem mennyire szükségem van rá annak ellenére hogy néha kiálhatatlan, zsémbes háziasszony. Annak ellenére hogy veszekedünk szinte minden áldott napon Ő az akinek a vállán ki tudom sírni magam. Hiányzik az anyukám!

  Sziaszzok Babáim! Kicsit elkéstem a résszel de meghoztam! Remélem ez is tetszeni fog nektek ahogy a többi. Igyekszem a kövit is minél hamarabb hozni! További szép napot sziasztok! Puszii!😗😗