Senjuk 🌹 (Uchihák II. fejezet)

23.

Apa és Tobirama igéretüket betartva hamar elintézték, hogy engem is bevegyenek a nyomozásba. Amint meglett a lehetőségem, hogy hozzáférjek minden adathoz, amit az ügy kapcsán tudtak szerezni, teljesen beléjük temetkeztem. Próbáltam fejben összerakni a képet, részben apám elméletéle, részben a negyedik észrevételeire hallgatva. Nem kellett sok és felállítottam egy egészen hihető teóriát, amiben minden stimmelt a megfigyeléseim szerint. A kételyek és egyes információk hiánya miatt még senkinek nem számoltam be róla. Először mindenképp Tobiramának akartam elmesélni, amit felfedeztem, mert kíváncsi voltam a véleményére.
De az egész napos munka miatt nem igazán volt alkalmam beszélni vele erről. Ugyanis Izanami miatt mi ketten folyamatosan váltottuk egymást, így nem volt sok lehetőségünk kettesben beszélgetni bármiről is. Rettenetesen hiányoztak már az együtt töltött órák, de tisztában voltam vele, hogy milyen helyzetben vagyunk. Nem engedhettem meg magamnak, hogy panaszkodjak a kevés idő miatt, amit egymásra fordíthattunk, mert egy egész világ veszélyben volt. Gyorsan kellett cselekednünk és meg kellett találnunk a keresett válaszokat, mielőtt az Ootsutsukik bármit léptek volna.
Egyik délután apa felajánlotta, hogy vigyáz Izanamira, ezért kivételesen mindketten az irodában kuksoltunk informáicók után kutatva. Tobirama sokkal rosszabb helyzetben volt, mint ő mert reggel óta dolgozott az ügyön. Amikor kettesben maradtunk a helyiségben, odasétáltam az asztalhoz, amelyiknél Tobirama ült és a papírokat félrelökve felültem az asztalra vele szemben.
- Drágám, nem akarom ezt mondani, de most nincs időnk ilyesmire- szólalt meg a szemeit törölgetve.
- Tudom, de mondanom kell valamit- mondtam komolyan, mire Tobirama figyelmesen kezdett hallgatni.- Szóval van egy elméletem.
- Mondtad már valakinek?
- Nem, egyszer hallani akarom a véleményed.
- Hallgatlak.
- Szerintem az Ootsutsukik azért akarnak ide küldeni valakiket, mert Kaguya nem a megbeszéltek szerint végezte a munkáját. Arra gondoltam, talán lehetett valami feladata itt, ezért hagyta ott a klánját, de közben valami történt. Azzal, hogy világra hozta a fiait, a chakra eljutott az emberekhez. Ez talán tiltott volt az Ootsutsukik körében, de ő valamiért mégis megtette. És helyre akarják hozni, amit elrontott. Szerintem azért fognak idejönni, hogy visszavegyék a chakrát.
- Ebben mondjuk van valami- gondolkozott el Tobirama.
- A chakra miatt képesek vagyunk különböző technikákat használni, ahogy ők is. Mondhatni, hasonlóak lettünk hozzájuk, bár az erőnk azért kisebb. De talán nem szeretnék, hogy rajtuk kívül legyen bárki, aki ilyen erő birtokában van.
- Ez azt jelentené, hogy kiirtanák a ninjákat a föld színéről.
- És begyűjtenék a bijuu-kat. Ahogy azt apám által meg akarta valósítani a Fekete Zetsu.
- Mindenképp el kell ezt mondanod a többieknek- szólt végül Tobirama.- Eddig számomra ez a leghihetőbb magyarázat. És minden adat stimmel, amit eddig gyűjtöttünk.
- Akkor nem hordtam össze egy csomó marhaságot?- kérdeztem mosolyogva.
- Egyáltalán nem- állt meg előttem Tobirama, majd lehajolt, hogy megcsókolhasson.
- Elmondom, de csak egy feltétellel- emeltem fel a mutató ujjam, mire érdeklődve nézett rám.- Most haza mész és pihensz egyet. Ilyen iram mellett ki fogsz dölni.
- Nem hagylak egyedül.
- Pár perc és megérkezik Naruto a negyedikkel, addig megleszek. A kedvemért jó? Pihenned kell- néztem mélyen a szemébe, mire halványan elmosolyodott.
- Oké, de csak mert te kérsz rá- egyezett bele, majd egy gyors csók után egyedül maradtam az irodában.
Körülöttem papírhegyek tornyosultak teli s tele információkkal a lehetséges támadókról. Volt olyan írás is, amit fejből is fel tudtam volna mondani, olyan sokszor olvastam már el. Ahogy újra és újra átfutottam őket Narutoékra várva, hirtelen megakadt a szemem valamin. Egy bekezdésen, amit eddig egyikünk sem vett észre, de tudatában az eddigieknek ezt elolvasva mintha megvilágosodtam volna.