ＴＨＥ ＳＰＡＲＫ ＯＦ ＨＯＰＥ ✧ ꜱᴛᴀʀ ᴡᴀʀꜱ

12

Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, az élénk fénynyalábot bizonytalan homály váltotta fel. Csak a tárgyak körvonalai rajzolódtak ki fogdámban, ami tulajdonképpen csak átmenetileg szolgálhatta ezt a célt a berendezésekből következtetve. El sem hittem, mennyire gondatlanul végzik a dolgukat. Nyilván elkerülhette Kylo Ren figyelmét az az aprócska részlet, hogy a vezérlőpulton egy egész térkép rajzolódott ki. Vagy csak tesztelni akar.

Körülnéztem. A szobában egyetlen kamerát sem vettem észre, így meglökve magam igyekeztem a kijelzőhöz, ami jelen pillanatban egyetlen mentsváramként szolgált. Csakhogy a széket nagy nehézségek árán sikerült mozgásra bírnom, és még mielőtt célomnál köthettem volna ki, a hirtelen vett lendülettől előrebuktam. Állam csattant a padlón, amiben aztán sajgó fájdalom terjedt szét, felerősítve a halántékomon duzzadó ér így is hangos és szapora lüktetését.

Az ajtó kivágódott, durva kezek ragadtak meg és állítottak fel a székkel együtt. A fehér maszkot viselő alak eltüntette a térképet és felém nézve oldalra billentette fejét, majd még mielőtt bármiféle elmetrükköt alkalmazhattam volna rajta, magamra hagyott.

Arcomon legördült egy könnycsepp. Már ösztönösen előrenyúltam volna, hogy letöröljem, de a szíjak nem engedtek. Ezáltal jéghideg arcomat forróság töltötte el, szinte égetett. Összeszorítva szemhéjaimat tűrtem, hisz nem tehettem mást.

Olyan erővel vágódott ki börtönöm ajtaja, hogy a mögötte lévő falfelületen méretes horpadás keletkezett. Összerezzentem, és összeszorítva fogaimat hajtottam le fejemet.

- Legalább most az egyszer képes vagy tiszteletet tanúsítani - jegyezte meg hangjában némi elégedettséggel.

- Ez nem tisztelet, csupán annyira undorodom tőled, hogy látni sem bírlak - vágtam vissza egyből. Lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy ez nem igaz. Még Kylo Rennel szemben sem. Hiába akartam tiszta szívből megvetni, képtelen voltam rá, mert mindig azt a törékeny és elhagyatott fiút láttam magam előtt, aki valójában volt.

Amint felnéztem, a két mélybarna kozmoszban káosz és feldúltság egyvelege uralkodott. Mintha minden egyes szavammal sötétebb színt öltöttek volna magukra íriszei. Szemmel láthatóan elöntötte ereit a dühtől fortyogó vér, hiszen a következő pillanatban aktiválta a vörösen vibráló fénykardját, amivel nyomban lesújtott az irányítópultra. Sisteregve adta meg magát a rendszer, aminek összeomlását egy hangosan vinnyogó, falra szerelt hangjelző is tudtunkra adta. Na meg a hajón tartózkodó emberekére is. Rohamosztagosok garmadája özönlött be az így is kis helyiségbe, ami ezáltal telt házassá vált. Amint megpillantották Legfelsőbb Vezérük zilált sziluettjét, zavartan fordultak ki a szobából. A férfi fel s le hullámzó mellkasának intenzitása miatt vállai is felvették vele a ritmust, így még ijesztőbbé téve őt és a rám irányuló felindultságát.

Közelíteni kezdett felém, így összeszorult gyomorral lapultam a szék háttámlájához. Ennek dacára is igyekeztem felszegett állal elviselni bosszankodástól terhes tekintetét. Mikor a kezében lévő fegyvert megemelte, ajkaim elnyíltak egymástól. Egyre nehezebben palástoltam félelmemet, ami nem valótlan alapokra építkezett bennem.  Meg fogja tenni, tudtam. Véget vet az életemnek, hisz ha maradt is benne egy csöppnyi a régi voltából, azt már nagy valószínűséggel elnyelte a sötétség. A fénykard jellegzetes hangja egyre közelebbről borzolta fel érzékeimet, a hátamon lévő pihék vigyázzba vágták magukat, s lehunytam a szemeimet. Kicserepesedett ajkaimat összezárva tudatosult bennem, hogy szinte már vágytam a halált, csak nem hittem volna, hogy ebben az órában elégtételt is kapok.

Ehelyett a kezemet fogva tartó hideg fém hangos csörömpöléssel zuhant a földre, mihelyst a fénykard kettészelte azt. Csuklóim szabadsága olyan hirtelen ért, hogy továbbra is mozdulatlanságba burkolózva igyekeztem felfogni: Kylo Ren elengedett.