Amíg a világ el nem választ...

8. rész

Reggel Elizabeth alig tudott ki kelni az ágyból. Carlos viszont teljesen kipihent volt, mivel neki már nem olyan nagy az alvás igénye mint eddig.

-Hogy tudsz te ennyire kipihent lenni, ilyen korán?-Dörzsölgette szemeit Eliza a konyhában állva.
-Hát nem mondanám, hogy olyan korán van.-Mosolygott Carlos a lány megjegyzésén. Miután kész lett a reggeli le ültek az asztalhoz és meg reggeliztek. Igaz Carlos nem evett, mivel neki már nem fontos a táplálkozás. Miután Eliza befejezte az evést ki mentek volna az udvarra, ha nem kezd el Elizabeth telefonja csörögni.
-Menjél csak! Egy pillanat és én is megyek.-Azzal a lány fel vette a telefont.

-Jó napot! Elizabeth Russel. Miben segíthetek?
-Thomas Webster vagyok. Csak szólni akartam, hogy délután 4 órakor mennék egy érdeklődővel megnézni a házat. Kérem addigra takarítsa ki.-Kezdett el parancsolgatni a lánynak, mintha a szobalánya lenne.
-Rendben. Egyértelmű lett volna.
-Ja és igen. Egy szót se szóljon a szellemről!-Figyelmezteti a lányt.
-Nincs itt semmiféle szellem, majdnem egy hónapja itt vagyok és csak vihar idején tapasztaltam azokat amit mondott.
-Rendben, de akkor sem mondhatja el, hogy miért van itt. Maga csak egy nő aki a kúriát takarítja.-Elizabethnek csak ennyi kellett.
-Rendben. Ki takarítom addigra a házat őnagyságának.- Azzal le rakta a telefont, majd Carlos után ment.

-Ma délután 4 órakor jön a mostani tulajdonos az új érdeklődővel megnézni a házad.-Huppan le a fiú mellé egy kicsit feldúltan.
-És fogadjunk most ezért vagy ilyen mérges.-Húzódott közelebb a lányhoz.
-Ezért is. Be jelenti tök flegmán, majd úgy parancsolgat mintha a szolgálója lennék.- Csap rá Elizabeth a combjára.
-Jó, nyugi. Ez csak egy pénzes piperkőc aki mindenki felett uralkodni akar.
-Hát, de felettem ne uralkodjon senki.-Háborodik fel a lány amit Carlos teljesen megért. Ez után a beszélgetés után csak csendben ültek egymás mellett, majd mikor Carlos úgy gondolta, hogy Liza meg nyugodott megtörte a kellemes csendet.
-Tudod mit? Hozzuk rájuk úgy a frászt, hogy sikítva fognak kiszaladni a házból.-Veti fel lelkesen az ötletet a fiú.
-És mégis hogyan?
-Azt csak bízd ide, tudtommal szellem vagyok.- Vált át egy sejtelmes arcra a fiú.
-Neked csak annyit kell tenned, hogy úgy csinálsz mintha nem történne semmi, de ha akarsz majd valamit mondani akkor majd kopogtasd meg a falat háromszor, azzal csak még jobban rájuk hozzuk a frászt. Ne észrevehetően csináld és lassan. Nekem pedig, lesz majd egy szép meglepetésem a számukra.-Fest pimasz mosolyt az arcára a szellem.
-Rendben.-Miután megegyeztek, hogy miként fogják elűzni a érdeklődőt, csak ültek egymás mellett és élvezték a csendet. Miként ott ültek Carlos gyengéden rá rakta kezét a lányéra. Liza egy kicsit megijedt a hirtelen hidegtől, de tudta hogy csak a fiú, ezért ott hagyta a kezét.
-Várod már, hogy holnap jöjjenek a testvéreid?-Kérdezi Elizabeth a kellemes csend után.
-Ne is mond. Nagyon.-Kapta el az izgatottság Carlost.
-Kíváncsi vagyok hogy néznek ki. Valószínű, hogy hasonlítanak régi önmagukra.-Kezdett el kíváncsiskodni a szellem fiú. Liza közben azon gondolkozott, mégis  miként mondja el a testvérpárnak, hogy bátyjuk lelke tényleg ott maradt a szülőházba.
-Tudom, hogy még van egy nap, de én izgulok.-Fordul a lány felé Carlos.
-Én is izgulnék, ha 50 évig nem találkoznék a testvéreimmel, úgy hogy az utolsó találkozásnál elveszítem a testem...sajnálom ha meg bántottalak, nem tudom másképp mondani.-Pattant ki a lány.
-Nyugi. Szebben nem is tudtad volna mondani.-Nyugtatta meg Lizát Carlos, nehogy azt hiddje valami rosszat mondott.
-Na gyere, menjünk be.- Szólalt meg Carlos, egy ismét  hosszasra nyúlt szemkontaktus után, majd fölkelt a rozoga padról.
-Rakjunk egy kicsit rendet azért mégis csak tisztaságban ijesszük el a kíváncsiskodókat.-Mosolygott a lányra.
-Nem mintha amúgy nem lenne tisztaság az egész kúriában.-Kezdett el csípkelődni a lány, majd a szellem után ment.  Amikor be értek el kezdtek pakolni és kitakarítani.

***

Éppen, hogy le tudtak ülni, már kopogtattak.
-Kezdődik.-Csapja össze tenyerét Carlos.
-Izgulok!- Vett egy nagy levegőt Elizabeth és ajtót nyitott.
-Jó napot! Elizabeth Russel. Újság író.-Mutatkozik be a vevőnek.
-Nem azt mondta, hogy csak egy házvezető nő van itt aki rendben tartja ezt a porfészket?-Háborodik fel a harmincas éveinek végét járó ismeretlen nő. Carlos mindvégig ott állt tisztes távolságban, nehogy megérezzék a hideget amit áraszt magából. Rosszul esett neki, hogy porfészeknek nevezte imádott kúriáját. Legszívesebben meg jelent volna és a világ végéig kergette volna az ismeretlen nőt, de csak szimplán el suhant az élők között és oda súgta.
-Miattam van itt.-Szólal meg hirtelen Carlos. A nő és a tulajdonos le fagyott, de Elizabeth csak ott állt.
-De...csak a környéken ez a legöregebb kúria és azért jött, hogy írjon róla egy cikket, a házvezető nő pedig szabadságot vett ki, csak elfelejtettem megemlíteni magának.-Húzza ki magát a pácból a tulajdonos miközben körbe tekint.
-Bármivel is próbálkozik akkor is az enyém lesz.-Súgja a lány fülébe a nő, miközben  elhalad mellette. A lány csak bólint és becsukja az ajtót miután Thomas is belépett a házba. Liza már örült, mert Carlos elkezdheti a show-t. Így hárman, talán négyen elindultak körbe járni a kúriát.