| LOKI | - Gyásztánc (Complete)

"The Darkness is Revealing"

"And I see it
 Can't believe it
 And the sun goes down
 Taking my heart

Feel me, heal me
All that's in me
Give it all back
I can't have this
Feeling, failing
All that's creating

Fuck out
Get the fuck out
Get the fuck out"

¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ 

Mennyi idő telt el? Mióta...mióta nincs vele? Nem tudta. Teljesen elvesztette az időérzékét. Napok teltek el? Hetek? Hónapok?A valóság kicsúszott az ujjai közül. Mintha csak folyékony sötétség lenne,és ő nem bírja megfogni. Igazából meg sem próbálta. 

Loki szellemként élt a kastélyban. Senki sem volt,és mégis mindenki. Néha elkapta a szolgák riadt pillantását. Nem érdekelte. Már valahogy minden megfakult. Minden szó valamiképp tompán érte,mintha csak egy burok venné körül őt. Minden tette mintha csigalassúsággal történne. Evett,sétált,fürdött,olvasott,de tompa volt. 

A nap elkezdett lemenni. Loki a fal tövében ült,és csupán egy alsóneműt viselt. Megfürdött már.Látta ahogy megy le a,csillag,a fény tompul. Elsírta magát. A szívét minduntalan újra és újra összetörte a keserű valóság. A sötétség mindig eljött érte,mindig,mindig,mindig.... 

Az ablakon folyt be,az ajtó résein,az asztala fiókjaiból. Folyékony gonoszság volt ez,lüktető feketeség,és suttogott neki. A herceg a hajába markolt,térdeit felhúzta és zokogva húzta magát a sarokba. Azonban mintha hirtelen csend vette volna körül. Kinyitotta lassan a könnyes szemeit,és maszatos arccal nézett fel. Az ágyon volt újra. Újra ott volt. Csupán egy áttetsző hálóruhában,ahogy a legjobban szerette őt látni. Rámosolygott,szemei ragyogtak,mosolya valódinak tűnt,és intett neki. Gyere - mintha csak ezt kérné. A herceg azt hitte menten felzokog örömében. 

De a lány akit szeretett,akinek a szívét odaadta,a lelkét, a testét,mindenét,felnyögött fájdalmasan,és vér ütött át a hálóingen. A feketeség szivárgott belőle, a jelenés magába omlott és Loki látta ahogy a sötétség lefolyik az ágyról,felé közelít. Szinte eszét vesztve kiáltott.

-MENJ EL! HAGYJ BÉKÉN! HAGYJ...HAGYJ...! 

Az ordítása megszokottá vált a palotában. Loki ordított,ordított kínjában,egy olyan borotvapengén táncolva,ahonnan ha leesik nincsen visszaút.A sötétség egyre közelebb jött,érte jött,elviszi ahogy minden este szokta....És ő rettegett.Ordított,kiabált,acsargott. 

-NE ÉRJ HOZZÁM! 

Berekedt már,remegve,kócosan kuporodott össze. Minden tagjában remegett, a gerincén fel-le futkosott a félelem,és a fáradtság már az elméjét döngette,de Loki nem tudott,nem bírt elaludni.Zokogott,és sírt. Becsapták. Megint. Mindig...minden este....ő pedig elhiszi.

Frigga az ajtóban állt, annyit akart mondani,tudatni Lokival,hogy most már ő a király. Odin halott,és Thor lemondott a trónról,elment. 

Azt látta csupán,hogy a fia az üres szobában valami elöl a sarokba menekül,és zokog.A sötétség mindig eljött érte. Loki felnevetett a sarokban,a fejét hátravetette a falnak,és nevetett. Ez egy új kezdet.