A démoni sárkány (Átírás Alatt)

24. Rész - A távozás

/Figyelem, a rész egyesek számára felkavaró jelenete(ke)t tartalmazhat!/

- Ereszd el a lányomat, te csíkos rohadék. - vicsorgott felfelé Dutch.
- Parancsolsz? - nevetett fel Tora, majd maga elé levágta Bellát, és a mancsával leszorította. - Nem kéne hagyni, hogy a kölykeid felügyelet nélkül csatangoljanak.
- Mit akarsz?! - ugrott feljebb a víz sárkány.
- Én? Semmit. - rázta meg a fejét Tora, miközben továbbra is csak vigyorgott lefelé. - Csak érdekelne, hogy hány sárkányt kell még megennem ahhoz, hogy végre megtanuljatok tisztelettudóan viselkedni. - morgott, majd leugrott onnan Dutch mögé. A sárkányok arrébb ugrottak tőle, és reszketve figyelték a démon sárkányt.
- Te nem tiszteletet csinálsz, hanem félelmet. - fordult felé Dutch.
- Amitől félünk, azt tiszteljük. Ez a természet törvénye. - nevetett Tora.
- Azt gondolod, hogy ez a jó módszer arra, hogy uralkodj? Hogy mindenki féljen tőled?! - vicsorgott a démon sárkányra Haru.
- Tökéletesen. - nézett hátra a természet sárkány felé a démon, majd észrevette a sötét sárkányt. - Hmm... Úgy fest nem végeztem túlzottan jó munkát a sötét sárkányok kipusztításával. - mondta majd feléjük fordult. Haru beállt Ryo elé.
- Megölted az összes többit! Elég legyen a pusztításodból! - morgott a démon sárkányra.
- Tudod... - lépett közelebb a természet sárkányhoz Tora. - Egyetlen egy dolog van ami miatt szeretem a természet sárkányokat. - vigyorgott, majd hirtelen megpördült és a farkával oldalba vágta Harut, aki jó pár méterrel arrébb repült tőle. - Nem nehéz őket legyőzni. - nevetett.
A természet sárkány nyüszítve próbált felkelni. Tora csak nevetve figyelte, majd Ryo felé fordult.
- Mit akarsz tőlem?! - hátrált el a sötét sárkány.
- Én aztán semmit, hát mit érdekel engem az, hogy egy-két sárkány kimaradt. - vigyorgott tovább. - Majd megöl valami más.
- Elég volt démon sárkány. Tűnj el innen! - vicsorgott rá Dutch, aki eközben már lánya felett állt. Tora csak hátrafordult és elindult felé.
- Én oda megyek, ahová akarok. Akkor amikor akarok. Azt teszek amit akarok. - mondta halkan, ahogy szépen lassan közelebb ért a víz sárkányokhoz. - Ha kedvem van akkor megölök bárkit akit akarok. - állt meg Dutch előtt. - És ha az utamba állsz, akkor legközelebb a kölykeidnek csak a fejét fogod visszakapni. - vicsorgott egyet.
Dutch hátracsapta a füleit, majd egy lépést hátrébb ment.
- Elég világos voltam? - lépett előre Tora, és jóval Dutch felé emelkedett, majd az egyik lábával Bella fejére lépett. A víz sárkány király csak vicsorgott, majd végül lehajtotta a fejét és bólintott.
- Igen... - válaszolta.
- Nagyon jó... - mondta halkan Tora, majd megfordult. - Ez mindenki másra is vonatkozik. - kiabálta hangosan, majd elsétált Dutch elől.
A sárkányok rettenetesen féltek, hogy mit fog tenni a démon sárkány. Egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedett, és egyre többeket ölt meg.
- Rád főleg. - lépett Haru elé Tora.
- Nem fogunk meghunyászkodni előtted. - vicsorgott rá a természet sárkány.
- Majd meglátjuk mit mondasz akkor, amikor a te kölyködet kapom el. - lépett közelebb hozzá Tora. - Nem lesz Xavier mindig ott a kislányod mellett, hogy megvédje. - nevetett.
- Előbb vagy utóbb, Xavier a földbe fog vágni téged. - vicsorgott vissza rá a természet sárkány.
- Ettől nem kell tartanom. - nevetett fel hangosan Tora. - Amint a kis dédunokám elér oda, hogy ténylegesen keresztbe tehet nekem, akkor a kis barátnőjével együtt az ebédemként végzik. - vigyorgott.
- Túlságosan elbízod magad. - fújt rá Haru.
- Miért? Ti nem? Egy kis sötét sárkányra tettetek fel mindent, aki nem mellesleg az én utódom. - mosolygott tovább. - Egy a vér, egy a cél. - rázta a fejét a démon sárkány, majd ügetett egy kört.
- Xavier nem olyan mint te. - csapta hátra a füleit Haru.
- Tényleg nem... végülis én még kiskoromban nem voltam sorozatgyilkos, csak felnőttként kezdtem el. - ült le, majd nyújtózott egyet és a hasára feküdt. - Sok sikert hozzá. - mondta majd végignyalt a lábán párszor.
Néhány víz sárkány jelent meg a domb tetején Dutch mögött. A király öccse vezette a víz sárkányok legnagyobb seregét, és néhányuk pont arra sétált amerre ők voltak.
A vezetőjük Tuna volt, aki az egyik legerősebb és legokosabb sárkány volt az országban.
Amint észrevette a helyzetet, tudta jól, hogy hiába vannak jóval többen, esélyük sincs Torával szemben. A katonáit készenléti állapotba rendelte, és elsietett testvéréhez.
- Csak nem megjött az erősítés? - nézett fel egy pillanatra gúnyosan a démon sárkány, majd folytatta a mosakodást.
- Te egyedül vagy, mi pedig sokan. - fújtatott felé egyet Haru. - Jobb ha elmész.
- Annál nagyobb lesz a riadalom amikor egy élő se marad közületek. - nevetett fel ördögien Tora. - De van egy ajánlatom. Ha itt és most ennyien legyőztök engem, akkor békén foglak titeket hagyni. - vigyorgott. A sárkányok egymásra néztek, de nem bíztak Tora ajánlatában.
- Csak... menj... el... - mordult rá halkan Dutch.
- Nem vagytok túlzottan kemények. - nevetett hangosan a démon sárkány. - Pedig jót szórakoztam volna. - mondta majd felugrott egy sziklára. - Így elég nehezen fogtok engem legyőzni. - nyújtózott el ismét.
- Megölöm. - vicsorgott nagyon halkan Dutch, de Tuna mellé állt.
- Nem itt, és nem most. - morgott vissza rá.
- Hallgass a kistesódra Dutch. - nevetett fel Tora, majd ismét felkelt, és leugrott. - Egy napotok van teljesen eltűnni innen. - vicsorgott rá Harura és a többi sötét és természet sárkányra akik ott álltak. - Ha csak nem akarod letesztelni, hogy ki ér vissza előbb. - vigyorgott rá.
- Nem mindegy neked, hogy hol vagyunk?! - lépett előrébb a természet sárkány uralkodó.
- Nekem teljesen mindegy. - fordult meg egyet a démon sárkány. - De ha itt maradtok akkor megjátszuk ugyanazt a játékot mint a sötét sárkányokkal. - mosolygott. - A döntés rajtad áll. - ügetett el mellette.
Haru idegesen nézett utána.
- Miért baj az neked, hogy itt vagyunk? Mintha bármennyire is befolyásolná a diktatúrádat. - vicsorgott rá.
- Pont ezért is kell ott maradni a seggeteken ahová valók vagytok. - fordult vissza felé Tora. - Nem mintha néhány kis semmirekellő természet sárkány tudna bármit is tenni ellenem. Még így is, hogy őket sikerült megnyerned. - biccentett Dutch felé.
- Mégis tartasz tőlünk eléggé, hogy ide gyere és hazazavarj. - fújt egyet Haru.
- Jobb előre elfolytani a problémákat. - kezdte a démon sárkány. - Én egy olyan sárkány vagyok, aki először szépen kér. Egyetlen egyszer. Utána... Hát utána már nem. - vigyorgott. - Kérdezem én... Mi a fontosabb neked, a kis küldetésed, vagy az, hogy a családod életben maradjon?? - hajolt közel a természet sárkányhoz. Az egy lépést hátrébb lépett.
- Amíg a kölyköm nem tér vissza addig nem megyek sehova. - fújtatott Haru.
- A kölyköd nagyon jól érzi magát a dédunokámmal a tengerparton. - nevetett Tora. - Miattuk ne aggódj, ők is ugyanúgy ki lesznek kergetve mint ti. - vigyorgott.
- Én nem megyek sehova amíg nincs itt a lányom. - lépett előre Haru. - Neked fogalmad sincs arról, hogy milyen amikor valaki félti a kölykét. - morgott.
- Természetesen nincs. - lépett előrébb a démon sárkány is, és visszavicsorgott a természet sárkányra. - Az utódaim is csak maguktól teremtek a világba, mind ez a túlélő kölyök, mind az amelyik kint élvezkedik a lányoddal. - vigyorgott Tora, és magasan a természet sárkány fölé emelkedett. A víz sárkányok nyüszítve mentek hátrébb.
- Xavier nem bántja a lányom. - vicsorgott vissza Haru, miközben még mindig hátrált.
- Ha ő nem is, majd én elszórakozom vele. - mosolygott a természet sárkányra. Haru nagyon mérges lett és a mancsával jól fejbevágta Torát.
A többi sárkány meglepetten és félve nézték Torát és a természet sárkányt.
A démon sárkány megrázta a fejét, majd borzasztóan ideges lett.
- Játszani akarsz?! - kiabált rá Harura. - Adok én neked játékot. - vicsorgott, majd nagy erővel nekiugrott a természet sárkánynak.
Jó pár métert ugrott vele a fák közé, majd a földnek vágta.
- Most majd megtanulsz egy nagy leckét. - vicsorgott Harura, és az egyik mellső mancsával leszorította a természet sárkány nyakát.
Hiába volt Haru egy kifejlett természet sárkány, Tora egyetlen egy mancsával olyan erősen tudta lenyomni, hogy mozogni sem tudott.
- Mint mondtam, egyetlen egyszer kérek szépen. És ez volt az az egy alkalom. Legközelebb, ha csak a gondolat felmerül benned, hogy ellenem támadj, akkor hagyom a többieket számolni, hogy hány másodpercbe telik nekem apró darabokra szedni téged. - vicsorgott. - Értetted? - mosolyodott el. Haru amennyire tudott bólintott, miközben levegőért kapkodott.
- Pompás. - ugrott fel Tora vigyorogva. - Csak, hogy lásd nem vagyok egy szörnyeteg, megvárhatod a gyereked. - mondta majd visszaügetett a többi sárkány közé.
Haru nehezen felkelt, még mindig nagyon fájt neki a nyaka és nehezen vette a levegőt.
A démon sárkány visszaugrott a sziklára egy hatalmasat üvöltött, majd lefeküdt. A többi sárkány kérdően nézett rá, majd Harura amikor visszajött a fák közül.
- Tessék nekiállni készülődni kis sárkánykák. - ásított egyet Tora. - Amint visszajön az a kis szuka, húztok haza. - mondta, majd letette a fejét.
Dutch arrébb rángatta Harut.
- Miért gondolta meg magát? - kérdezte.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét a természet sárkány. - Valószínűleg azért mert ezzel csak azt mutatja mennyire mindegy neki, hogy mikor megyünk el. Hiszen úgysem vagyunk rá veszéllyel. - morgott Haru. Dutch hátranézett Torára, aki csak nyugodtan feküdt a sziklán.
- Egyre veszélyesebb lesz. - szólalt meg végül a víz sárkány.
- Jót szórakozik rajtunk. Akármi is ez a sárkány, túlságosan is veszélyes ránk nézve. - sóhajtott Haru.
- Szerinted valaha képesek leszünk mi ŐT legyőzni? - fordult vissza Dutch.
- Mi nem. Xavier talán. - fújt egyet a természet sárkány.
- Na és most mi legyen? Segítünk, de hogyan? - kérdezte a víz sárkány.
- Mi most hazamegyünk. Nincs más opció. - kezdte Haru. - Viszont jó lenne, ha utánunk tudnátok majd jönni. A többi sárkány meggyőzéséhez szükségem lesz rád. - mondta.
- Nagyon veszélyes az amit csinálunk. Sok sárkányt nem vihetek el, akkor nem lesz ki védelmezzen itt mindent. - válaszolt a víz sárkány.
- Nem is kell. Elég ha csak nagyjából annyi sárkányt hozol magaddal mint én tettem. Tudod bízni valakire addig az irányítást amíg elmész? - kérdezett a másik.
- Oh, Lapis jobban csinálja mint én. Tökéletesen elboldogul. - válaszolt Dutch.
- Helyes. - fújt egyet Haru. - Mindenképpen a hegyeken keresztül kell mennetek. A legtöbb határnál ott vannak ezek a rohadt csontvázak. - fejezte be.
- Tudom. Meg fogjuk oldani. - mondta a víz sárkány. - Szóval, ha Cyan visszaér, indultok?
- Igen. - nézett fel Haru. - Köszönünk mindent. Muszáj indulnunk. - mondta.
- Rendben van, hamarosan úgyis újra találkozunk. Vigyázz a családodra. - mondta Dutch majd elment.
A természet sárkány felnézett az égre, nap már fent volt, Haru csak reménykedni tudott, hogy Cyanék már elindultak vissza.