Beépített érzések

10.rész

|Hannah szemszöge|

Mint már mondtam, elköszöntem Bentől és indultam a partiba. Mivel Peterson elküldte Noah tartózkodási helyét tudtam merre kell mennem.
- Pont most kell menned?- kérdezte Ben kisfiús hangon- Nem mehetnék veled?
- Ben ez nagyon fontos...
- Kérlek! Nem leszek az utadban!
- Előbb el kell végeznem egy hívást. Aztán meglátom.
Félrevonúltam és felhívtam Petersont.
- Uram...- kezdtem de félbeszakított.
- Ketyeg az idő! És ha azt akarod kérdezni, hogy Ben is mehet-e akkor menjen. De- éreztem, hogy lesz egy csavar- akkor a huszoneggyes pont életbe lép.
- A huszoneggyes?! Kérlek, bármit csak azt ne.
- Bármit? Jó akkor az a másik megoldás, ha kirúglak.
Kicsit haboztam. A huszoneggyes pont a legrosszabb ami egy szerelmes tini életébe beléphet.
- Rendben. Meglesz a huszoneggyes.
- Tikk.Takk.- mondta végül, majd letette.

- Akkor? Jöhetek?
- Igen.
Az úton nem beszéltünk. Egész végig őt néztem. És rá kellett döbbennem, hogy szeretem. Szeretem ahogy mosolyog, ahogy nevet, ahogy próbál a kedvében járni... Egy könny gördült le az arcomon.
De nincs tovább. És a legszomorúbb, hogy nem is tudja miért lesz vége.

Odaértünk és fél óra után, megtörte a csendet.
- Hisz... Ez a mi házunk!
Csúcs! A saját házában fogom tönkretenni. Én vagyok a világ legjobb barátnője!
- Szép ház.- jelentettem ki.
Bementünk és Ben testvére fogadott minket.
- Beeeeen! És a csaja!
- Mi a szart csinálsz George? Ha anyáék hazajönnek szerinted mi lesz a reakciójuk?
- Nyugiii megvan arra is a megoldás.
- Mi? Az hogy szarrá piálod magad?
- Hadjál lógva öcsi és inkább buliiizz!
 Tíz percig nyugtattam, meg azon gondolkoztam, vajon hány óra lehet. Elővettem a telefonom és elszörnyedtem, hogy már csak fél órám maradt. Ideje megtennem.
Előhúztam egy tűt a zsebemből és Benne szúrtam. Aztán kivonszoltam a hátsókertbe.

|Noah szemszöge|

 - Tök uncsi. - jött oda hozzám egy hosszú barna hajú ,kicsit alacsonyabb termetű lány ,aki vélhetően velem egykorú lehetett.
- Egyetértek. - mosolyogtam rá.
Egy kis idő múlva kijelentette ,hogy George Sullivan-nél ma buli van és,hogy talán át kéne mennünk oda. Nem vártam meg a nyerteseket ,bár eddig minden évben én és Amber voltunk.

Elindultunk a partiba.
- Egyébként a nevem Kelly Ross.
- Noah Schnapp- nyújtottam a kezem.
- Tudom. Egy kémiára járunk.
[...]
Elég aranyos és jófej is. Kár, hogy nem őt hívtam el a bálba. Beszélgettünk, táncoltunk. Már kezdtem elfelejteni Ashleyt. Aztán meghallottam a hangját. Kiabált. Itt volt és segítségért kiáltott.
- Hallottad ezt?- kérdeztem Kellyt
- Mit?- kérdezte a lány.
- Mindegy. Nem fontos. - valószínűleg csak behalóztam.
Egy perc se telt el és újra hallottam.
- Noah! Segíts! Hátsókert!
Ez elég volt ahhoz, hogy utánajárjak a dolognak.
- Egy pillanat és jövök.- mondtam Kellynek.
Kimentem a hátsókertbe és láttam, hogy Ben egy fához szorítja Asleyt akin nem volt póló.
Elöntöttek az indulatok.
- Héj, haver! A saját súlycsoportoddal kezdj ki!
Azzal odamentem és egy jobb horgost adtam neki.
Látszott rajta hogy be van állva mert már ettől kifeküdt.
Ashley a fa alatt ült és zokogott.
- Jól vagy?
- Nem igazán. De, ha nem fáznék ennyire, jobban lennék.
Levettem a zakómat és ráterítettem.
- Köszönöm.- szipogta
- Ugyan már! Én köszönöm, hogy leüthettem ezt a parasztot. Így most kvittek vagyunk!- nevettem
- Kvittek?
- Emlékszel mikor azok a lányok megtámadtak a házamban?
- Igen.
- Megmentettél. És most én is téged.
- Hazakísérnél?
Ennek a kérdésnek nagyon örültem. Egyrészt mert tudom, hogy épségben jut haza, másrészt mert még mindíg szeretem és most ő kért meg, hogy legyek vele.
- Ez már csak természetes!
- Apa örülni fog neked. Bent sosem szerette és most, hogy megvédtél tőle... Szerintem még a söréből is adni fog. Peddig abból még én sem kaphatok - nevetett de még mindig szomorúan.

Folytköv.

Huszoneggyes:
Olyan pont amit akkor használunk mikor az áldozatot olyan dolgokra kényszerítjük amit nem akar
A Benbe beleszúrt tűben olyan folyadék volt ami arra kényszerítette, hogy megpróbálja testileg bántani Asleyt.

~Írta:Katy💚~