Fények
Hazugság volt az egész,
Játék volt minden,
Csak én voltam a őrült,
Aki minden szavának hittem.
Pörögtem-forogtam,
És megmutattam mindent,
Mindent, ami én voltam,
És mindent, amiben hittem.
Azt hittem enyém lehet az egész,
Az egészen hatalmas világ,
Az, amit én is nyújtok neked,
Ahol egy boldog élet vár rád.
Színes virágok,
Táncra kelő fények,
Zenélő univerzum,
Képek, mik a fejemben élnek.
Muzsika szó,
Üvöltő szelek,
Szállingózó hó,
S fázós telek.
Didergő emberek, remegő árnyak,
Lassan összebújó fázós pár,
A lány, aki az első hóra vár.
Csilingelve hulló hó,
Zenedoboz melyből halk hang szó'l,
S valahol egy kacaj felpezseg,
Zeng az egész,
S a világ is beleremeg.
Érezni az öröm melegét,
Az eltelítő boldogság ízét,
Az életet, amit mi alkotunk,
Akkor ha mindig együtt vagyunk.
Hallani a karácsonyi kórust,
A hulló hóban szálló ritmust,
A dallam, amit mindenki szeret,
És csengő boldogsággal permetez,
A karácsony hangulatát, amit mindenki felfedez.
S csak száll, száll magasan az ének,
Viszi magával mindent, amit remélek,
Mit suttogok s kérek.
S ha fentről figyelnek az angyalok,
Talán megsúgják neked, milyen jó a szeretet, amit adhatok.
YOU ARE READING
Fények
RomanceMit látsz, ha kitekintesz? És ha egy pillanatra megállsz és körbenézel? Mit látnál, ha egyszer tényleg LÁTNI próbálnál? Karácsony van, havazik. Te mit látsz? Mit érzel? Avagy egy aprócska pillanat a karácsonyi ünnepek alatt.
