Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Hailey

- Nem tudom mi jár a fejedben, de sürgősen tájékoztass, mielőtt magánakciókba fognál! - szólította fel Gonzálesz.

- Be kell mennem a gimnáziumba, ti maradjatok kint! - utasította őket.

- Megvesztél?! Az az épület baleset veszélyes! Én ugyan be nem engedlek oda! - hezitált Gonzálesz.

- Tudok vigyázni magamra, főnök. - válaszolta a fiú hidegen.
- Azonnal fordulj vissza! - utasította Gonzálesz.

- Megyek veled. - ajánlotta Kim.
- Nem! Egyedül megyek be, követni se próbálj! Code Y csak rám tartozik! - jelentette ki határozottan Daisuke.
- Akkor is veled megyünk! - ragaszkodott Hiromi, majd erősen a fiúba karolt.

Daisuke meghökkent a lány reakcióján és annak érzelmes tekintetén. Világossá vált előtte, melyet a látomásokból szűrt le, Hiromi végig belé volt szerelmes. Eszébe jutott az a rózsaszín napló, amit, nem olvasott el soha. Talán róla írt? Meglehet, de ő ügynök veszélyes munkája van, s a tűzbe készül. Hiromi pedig Samui anyja, valamint Yoshiki felesége, mármint a Code Joysu világában. Viszont, ha megtörik a szer átka, a lány ismét egyszerű gimnazistává válik, ő pedig ügynökké ugyanúgy. Ezen már semmi sem változtat, Hirominak talán soha nem lenne többé nyugodt élete, ha egy titkosszolgálatból keresne párt magának. Árvák voltak, család nélkül nőttek fel kiképzéseken, mint a harci katonák egykoron. Ez volt a sorsuk, erre neveltettek, bűnt vadászni, ő bármikor meghalhat. Nem tudna olyan stabil hátteret teremteni Hirominak, mint Yoshiki. Gondolatok kavarogtak a fejében egyre inkább szerette volna, ha elengedi a karját a lány, de az olyan erősen kapaszkodott belé, hogy szinte lehetetlennek bizonyult.

- Daisuke! Hadd menjek veled! - kérlelte a lány.
- Nem, Hiromi! Eressz! - rántotta ki a karját a lány erős ölelgetéséből.

Hiromi meghökkent a Daisukétól szokatlan durva bánásmódtól. Értetlenkedve pislogott, hiszen a lakótelepen még hagyta, hogy könnyedén hozzá érjen, még virágot is tett a hajába. Mi ütött belé? Hirtelen elutasítóvá vált, távolságtartóvá, s rendkívül furcsa titkolózó viselkedést produkált vele szemben.

- Idegesítő vagy. - mondta szokatlan hangnemben.

Hiromi bőre elsápadt, a szemei is tágra nyíltak a csodálkozástól. Tényleg ezt mondta volna rá? Jól hallotta? Daisuke idegesítőnek tartja őt?

- Én csak segíteni akartam. - védekezett a lány.

- Te komolyan nem veszed észre, hogy az egész Naoya balhé azért szakadt a nyakadba, mert egy gyerekes tinilány voltál? Utoljára hónőként láttalak normálisnak, de most nézd magadra! Megint csak egy idegesítő gyerekes tinilány lettél! Nőj fel Hiromi, az élet nem fiúk körül forog! - mondta határozottan Daisuke.

Ezután faképnél hagyta a döbbenettől földbe gyökerezett lábú lányt. Magányosan mindenkit elutasítva magától a tűz sújtotta lezárt épületbe mászott be. Hiromi szívébe szavai egyesével vésődtek akár a kőtáblákra íródott szövegek. Zokogni tudott volna, de visszatartotta túl sokan voltak körülötte. Fájdalmasan nyelte saját belső könnyeit, torkában érezte a gombócot. Feje hasogatott, kissé szédült, arca hófehér sápadt volt.

- Minden rendben? - kérdezte tőle Kim.

Hiromi erőtlen bólintott neki. Megnémult, csendben szenvedett saját bánatával. Daisuke jól mondta ismét egy gyerekes tinédzser lett, pont olyan amilyen volt. Rá jött, hogy ő belé szerelmes és vissza utasította immáron szemtől szemben, nyíltan. Nincs több esélye, Daisuke sosem szerette őt, csak plátói érzelmeket táplált iránta. Yoshiki mellett van a helye, viszont ő is csak a külseje miatt vette el, tehát úgy igazából senkinek sem kell. Nem meglepő, teljesen megérti őket, mi jó van egy olyan átlagos lányba, mint ő?