Bᴇᴀᴜᴛʏ Fʟᴏᴡᴇʀ

ᏟᎻᎪᏢͲᎬᎡ 1

   Gyermekként sokat gondoltam a szüleimre, akik becsülettel neveltek fel, és most is néha eszembe jutnak, mennyire imádtam velük az efféle cseléd munkát... Apukám mindig szerette volna, ha valahol máshol helyezkednék el, mint például bolti eladónak, csak ne kelljen az Úrfinak dolgoznom..

Bevallom... Igaza volt! Csak már késő visszalépni..

-A teája Uram! -a friss és meleg teát átnyújtottam.. -Egy pillanat kisasszony! Mielőtt még távozni készülne, szeretném, ha mától fogva nem járna a fiam után!

-Pontosabban mire tetszik gondolni?? -elcsuklott a hangom.

-Pontosan tudja mire gondolok! -velem szembefordult, majd felegyenesedett. -Kihelyeztem maga helyébe egy másik cselédet, aki ellátja a fiamat, mint eddig! ... Most pedig távozhat! -hátat fordítva meredt a tisztára mosott ablakon keresztül a kinti világra..

-.-

A nap végére már a konyhában tengődtem. Előkészítettem másnapra a zöldségeket és a hús féléket...

-Mára már végeztünk! Minden jól ment az Úrfival?? -kérdezte Seoyeon..

-Nem találkoztam vele.. Az apja mást helyezett ki az Úrfi ellátására! -feleltem kissé lehangoltan..

-Ez most komoly?? -lepődött meg.. -Kérlek, mondd azt, nem én vagyok az a másik...

-Fogalmam sincs kit választott, de szerencsés...

-Szerencsés??? Talán meg akarsz halni?? -emelte meg a hangját..

-Van más választásom?? -pillantottam felé, miközben a konyhaasztalt takarítottam..

-Mégis mi van veled?? Mostanság eléggé furcsán viselkedsz!

-Igazad van, ne haragudj! -egy pillanatra abbahagytam munkálatomat... -Gondolod az Úrfi elfogadja az apja akaratát??

-Naná! Az Úrfi amíg nem házasodik meg, addig azt kell tennie, amit az ősök mondanak! ... De miért kérdezed??

-Csak mert.... Mivel régóta nem léphetett be a szobájába senki más...

-Még a menyasszonya sem?? -felvonta szemöldökét és rám emelte tekintetét..

-Vőlegény?? -kérdezek vissza..

-Nem tudtad?? Hamarosan eljegyzik egymást..

-... MIKOR történt ez??

-Ma, ebéd közben... -válaszolt..

A hír teljesen sokként ért.. Megházasodik az Úrfi?! Ki a választottja?!