Kétség - [BEFEJEZETT]

XXVIII. Fejezet

Mindketten egyszerre sandítottunk az ágy felé. Thomas sunyin rám nézett, letett a földre és magával húzott, de közben végig öleltük egymást.

Egyáltalán nem csöndesen megbotlottunk a francia ágy sarkában és beestünk a párnák közé. Nevetve pisszegtünk egy sort, nehogy valaki bejöjjön a zajra, majd Thomas elkezdte kigombolni az ingjét. A második gomb után én is besegítettem, mert láttam, hogy remeg a keze az izgalomtól, így hamar lekerült róla a ruhadarab.

Sosem fogom elfelejteni ezt a látványt!

Mivel rajtam csak egy fekete "álpizsama" van és egy ugyanilyen színű csipkés bugyi, ezért próbáltam inkább Thomasra terelni a rivaldafényt, hogy ő is csak egy alsóban legyen, én pedig ne érezzem magam kellemetlenül. De ezt hamar elfelejtettem, mert Thomas első mozdulata az ingem felé irányult. Velem nem bajlódott. Túl gyorsan lekerült rólam a felső és most már félmeztelenül, melltartó nélkül figyeltem a reakcióját.

- Hűűű- nyújtotta el a szót - észveszejtően dögös vagy! - tátott szájjal bámult.

- Nehogy elcsöppenjen a nyálad! - nyúltam az álla alá nevetve és becsuktam helyette.

- Melinda, te vagy a leggyönyörűbb nő a Földön!

- És ezt miért a melleimnek mondod? - kérdeztem lágyan.

Ezen ő halkan nevetett, majd a szemembe nézett.

- Szeretlek. Csodálatos vagy!

Ez megnyugtatott és láttam, hogy már alig bírja visszafogni magát, ezért nevetve átöleltem és egymásra dőltünk. Mivel felettem feküdt és oldalt támaszkodott - átfordultam vele - így én kerültem felülre. Csupasz combommal kétoldalt a csípőjénél mozgolódtam és kényelmesen elhelyezkedtem.

Az ajkától lefelé, a mellkasán át, az izmos hasáig telehintettem csókokkal, majd visszatértem a puha, érzéki szájára.

Nagyon élvezte. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát és levettem a bugyim - az utolsó dolgot, ami még eltakart, bár sötétben már nem láttam értelmét, hogy viseljem. Erre ő még több tapizással reagált, hogy bepótolja, amit nem lát és éreztem, hogy alattam valami nagyon nyomja a fenekemet. Ő is rögtön lehúzta a boxerét, de mielőtt belekezdett volna még a fülébe súgtam;

- Én is szeretlek!