Szülinaaaap. Ezt mondanám kb 10 évvel ezelőtt. Ma már csak egy nap amikor kikapcsolhatok. Ma viszont nem így volt. Költözünk. A párommal, Cortezzel (Ádámmal), akivel már közel 8 éve együtt vagyunk, holnap költözünk haza Budapestre. Na de már is előre ugrottunk pár órát, úgyhogy kezdem az elejétől. Reggel, a szokásos kocsiduda hejett egy lágy kéz simogatás ébresztett fel. Kinyitottam a szemem és rá mosolyogva ránéztem. -Boldog születésnapot! - suttogta halkan, és megcsókolt. Hiába a kor, én SZEPTEMBER 8 óta fojton beleszeretek. Leszűkítve a kört 9. óta. Hosszú egy északánk volt úgyhogy elég ramatyul néztem ki. Felöltöztem és feldobtam egy villámsminket. A dobozok üresek voltak, még. Már csak ketten éltünk az albérletben úgyhogy nem volt nehéz dolgunk. Bár nem mondjuk ki, de tény hogy jobban főzök mint anyu ( apu nagy örömére ), ezért nem akadály a reggeli, sem az ebéd, sem a vacsora. Összedobtam egy rántottát és leültünk enni. -Mitszólnál, ha elmennénk ma ebédelni egy étterembe? - vetette fel a kérdést. -Semmi akadálya. - válaszoltam mosolyogva. - És hova menjünk? -Mondjuk ahova 1 éve, 2 éve, 3 éve mentünk?-mondta. Na jól meg kaptam. Még ott van benne, a szíve mélyén az a Cortez akit megismertem, bár nem rejtegeti. -Akkor megegyeztünk. - mondtam boldogan. Na igen. Sokszor elképzeltem az életem egy romantikus filmként, de megint bebizonyosodott, hogy nagyon is a valóságban élek. Ugyanis hányingerem lett egyik percről a másikra. Mivel nem anyu főzött ezért nem tudtam az okát. Mondjuk bőven megérte azért az arcért amit Cortez vágott. Mikor kijöttem a fürdöböl már semmi bajom sem volt. Ez is egy kaland volt. 9 óra körül már csak egy szekrény volt hátra. Ekkor kezembe került egy poros köny vagy füzet. Megnéztem hogy mi az. A naplóm. A naplóm amely 6 éve telt be, akkor amikor ideköltöztem. Nem tagadom kigördült pár könnycseppet. Beleolvastambés elnevettem magam. Ahh, a gyermekkori naivitás. Mikor mindent bepakoltuk, felettem egy szép ruhát és elindultunk. Ettünk egy jót még utoljára és nevettünk a pincéren még utoljára. Megint haladunk tovább. Említettem hogy van egy nagy teraszunk amelyről szép a kilátás? Nem? Akkor most megtudjátok, ugyanis ma ott nagy sokkot kaptam. Beléptünk a lakásba kiálltunk a teraszra. Ekkor megszólalt: -Csukd be a szemed. Mit sem sejtve úgy tettem. Elforgatott hogy oldalasan álljak a tájnak és megint megszólalt: -Kinyithatod. Kinyitottam, és lefagytam . -Rentai Renáta, leszel a feleségem? Eltelt 5 másodperc mire reagáltam. -I-i-igen. - nyögtem ki. Ekkor egy fényképezőgép hangját hallottam. A hang irányába fordultam. A szüleim voltak azok akik könnyes szemmel nézték minket. Cortez felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt. Ezután a szüleim léptek oda hozzánk és szorosan átöleltek. Ez aztán a szülinap.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
