A Szent Johanna Gimi: Után

Szent Johanna Gimi : Után (4)

Negyedik fejezet

2024, április 27

A nagy nap. Vagy ahogy Kinga mondta gimibe "a nap amikor elveszítjük a szabadságunkat". Na igen, a mi vérbeli feministánk.
Anyu, Cortez nagyanyja, Kinga és Virág segítettek felöltözni és leküzdeni a stresszt. Beszéltek nyugtatta és nevettettek. Apu végig zokogott, hogy a lánya kirepül a fészekből, de mi közöltük hogy a lánya 6 évig Párizsban élt. Mi és a vicceink.
Fel-alá járkáltam idegenben, aztán pedig el kellett indulni.
Összességében jó volt, boldogok voltunk.
Mázlink volt, hogy ilyen hamar megtartottuk az esküvőt, mert közben a hasam is nőtt. Anyukám és Cortez nagymamája megállás nélkül beszéltek, ötleteket adtak, de leginkább megállás nélkül beszéltek.
Kinga és Virág segítettek mindenben amiben csak tudták, sokat nevettünk, felidéztük a gimis életünket. Az életünket a Szent Johannában. A csínyeket, a tanárokat, Carlost a csontvázat, vagyis az egész Gimit. Ezután már a kicsiről beszéltünk, bővebben arról, hogy vajon hogy néz ki, hogy fiú vagy lány lesz.
Este mikor mindenki élményt hullafáradtan indultunk haza.
Otthon annyi energiánk volt hogy átöltözzünk mert bedőltünk az ágyba és... Kitaláljátok? Pontosan. Elaludtunk.
Ma is ugyanazt álmodtam mint tegnap, majdnem ugyanazt. Mikor kiakarta mondani az első szavát, képszakadás, és már oviba készülődött, megint képszakadás és már iskolába ment, megint képszakadás és...leparkoltunk a Szent Johanna elött, és bemenet a 9b osztályba.
Után a vártam hogy mi történik és... Ott volt az egyetemen ami nagy volt és tiszta, de itt, Budapesten. Után a láttam őt menyasszonyi ruhában de a férjét nem láttam. Aztán már nagy volt és bejelentett hogy nagymama leszek.
Na igen. Ilyen ha lepereg valakinek az élete.