Kétség - [BEFEJEZETT]

XXXI. Fejezet

Itt hagyhatnám a hulláját, de az úgy nem izgi. Mindazonáltal itt kell hagynom, arra a pár percre, amíg keresek egy ásót. Úgy is meg fogják majd találni. Előbb vagy utóbb. Aki előbb, azt megölöm. 

Elvigyorodtam a gondolatra és éreztem, hogy máris jobban érzem magam. 

Leszálltam róla és meglepődtem, milyen tiszta munkát végeztem. Még csak véres sem lettem. A puha föld azonnal magába szívta azt a rengeteg piros paradicsomlét, ami még most is folyt belőle. Vagy inkább eperlekvárt. Lehet, hogy ettől megéheztem. Nem volt időm még enni… 

A szikémmel levágtam a jobb kézfejét a csuklójánál és elkezdtem majszolni. Olyan húsos keze volt, hogy egyáltalán nem különbözött egy disznóétól. Mint egy steak. És még finom is.

Az ösvényen elindultam a legközelebbi kertész boltba, közben rágcsáltam. Nem zavartattam magamat. 

Mire kiértem a parkból, már csontig lerágtam és elégedetten megtöröltem a számat. Úgy nézhettem ki, mint egy jóllakott vadmacska. A maradékot bedobtam a nadrágzsebembe és egy kis séta után megálltam a kívánt bolt előtt. 

A kertész üzlet még ugyan zárva volt, de a két méteres vas kerítésen belül láttam ásókat, gereblyéket, mindenféle használati eszközt és kerti díszeket, amik nem fértek be a boltba. 

Könnyedén, nekifutásból átugrottam és állva landoltam a másik oldalon. Felkaptam az ásót és fizetésképpen otthagytam egy ujjat. A többit visszaraktam a zsebembe és visszamentem a parkba. 

Út közben összefutottam néhány bulis fiatallal, akik jól megbámultak, de én csak visszamosolyogtam rájuk. Életben hagytam őket, úgy is más dolgom van. Mihelyt a bokorhoz értem a fák árnyékolta helyen, az ösvénytől messze elkezdtem ásni.

Siettem. A porhanyós, fekete földben tíz perc alatt ki is ástam egy olyan téglalapot, ami fél méter mély és majdnem két méter hosszú. Ebbe szépen, kényelmesen belefér a mamlasz.

Belehúztam a gödörbe a lábánál fogva, szétnéztem, de még mindig nem volt ott senki. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve melléfeküdtem és vigyorogva átkaroltam. Ő most a legjobb barátnőm!