Felkelők [Túlélők 2.]

#15 Kal

Fogalmam sincs, hogy kerültem a szobámba. Azt hiszem talán Chip, vagy Colin kísért vissza. 

Igen valószínűleg ők. A két srác volt az utolsó, ami megmaradt. 

Az akciónk óta bevezetett kijárási tilalom miatt nem maradhattam Jude mellett, pedig sokkal szívesebben töltöttem volna ott az éjszakát.

Tompán hallottam, hogy valaki horkol a közelemben. 

A fejem még nem volt teljesen tiszta, de rávettem magam, hogy kinyissam a szemem és körbenézzek.

Nem lepődtem meg, mikor megláttam Macket kiterülve a saját ágyán. A bal karja és a lábai lelógtak az ágyról, még a cipőjét sem vette le. A feje a párna alatt feküdt a takarón,  eláztatva azt nyállal.

Nem volt túl szép látvány.

A bal felkaromba apró fájdalom hasítot és mikor felhúztam a felsőm megláttam a belilult tűnyomot. 

Hát ez elég bénára sikerült!

Az ügyetlenségem miatt most pár napig hosszúujjúban kell lennem, míg el nem tűnik az árulkodó jel.

Általában ügyesen beadom magamnak a cuccot, szinte semmi nyoma nem marad a szúrásnak, de előfordul, hogy izgatottságomban nehezen találom el a vénát, vagy nem szorítom le elég sokáig utána. 

Az ablakon túl már sütött a nap. Reggel volt, ami azt jelentette, hogy a drog egy fél napra kiütött. Hála a szernek képes voltam álmok nélkül aludni, elfelejteni a való világot és szörnyűségeit. 

Újabb adag kell!- gondoltam.

Érezni akartam az eufóriát, a legyőzhetetlenséget. Újra meg akartam feletkezni Jude-ról, a felkelésről, a háborúról. Szükségem volt egy löketre, hogy átvészeljem ezt a poklot.

A  földre dobott pulcsim zsebébe nyúltam, hogy előszedjem a kellékeket, de nem találtam ott semmit. 

Elfogott a pánik.

- Nem, nem nem!- mantráztam kétségbeesetten.

Feltúrtam az ágyamat, szétdobáltam a ruháimat, végig tapogattam a zsebeimet. Kétségbe esetten kerestem az egyetlen mentsváramat.

Nem tűnthetett el, biztos, hogy eltettem!

Az ágy alatt végül megtaláltam az üvegcsét, amit megkönnyebbültem szorítottam a szívemhez. Nem volt könnyű ellopni a kórházból, nem szerettem volna újra megkockáztatni a lebukást. 

A táborban, Nicole volt az egyetlen, akitől tartanom kellett, míg belopóztam a betegszobába, mert általában ő volt az egyetlen, aki ott tartózkodott. De egy működő kórház tele van orvosokkal, ápolókkal, akik ki-be mászkálnak a raktárban. Ráadásul kamerával és belépőkóddal felszerelt, amiken hackelés nélkül nem jutnék át. 

Ezt az egyet Jude ágya mellől csentem el. Az orvosa bizonyára ott hagyta a biztonság kedvéért, hogy gyorsan be tudják adni neki, ha szükség van rá.

Sajnálom Jude, de nekem is szükségem van rá!

Mack felnyögött a hátam mögött és hallottam, hogy nyikordul az ágy. Gyorsan a markomba zártam a fiolát és megfordulva a hátam mögé rejtettem. 

Még nem nyitotta ki a szemét, de elkezdett mocorogni, a nadrágrágjához nyúlt, hogy megigazítsa. 

- Baszki- dünnyögte és hanyatt fordult.

Az arcát dörzsölgetve ébredezett, közben nagyokat nyögött, mintha minden mozdulat fájna neki. 

Őszintén szólva nem csodálkozom, hogy ennyire másnapos. Tegnap majdnem egy egész üveg whiskeyt lenyakalt egymagában.