Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Égessen el mindkettőnket

- Nem azt mondtad, hogy Thorról fogsz festeni?

Még nyolc nap. Nyolc hosszú nap. Ő ébredt hamarabb, és bár még mindig nem kelhetne fel, kávét főzött. Cukor nélkül, kicsi tejjel szolgálta fel, ahogy szeretem.

- Hagytál más választást? Nem nagyon. Amúgy mondták már, hogy borzasztó főnök lennél? Maximalista vagy, és ezt rávetíted a másikra, például a múlt éjjel rám. Tom?

Rám nézett a tükörben, miközben fésülte a haját. - Mond.

- Mi van, ha nem fog tetszeni nekik?

- Akkor rossz az ízlésük. - megvonta a vállát, és hátrasimította a haját. - Meg kell borotválkoznom.

- Ne kell. Maradj így, a kedvemért. Nekem tetszett a szakállad.

Engem nézett, miközben támasztotta a kézmosót. A tükörben valahogy másnak tűnt. Aztán rájöttem, hogy csak én látom más szemszögből. Az orra teszi olyan különlegessé. Szemből is más, és innen is. - Csak a szakállam tetszett?

- Meg a hajad is. Mi lesz, ha vége a forgatásnak?

- Hogy érted?

- A hajaddal mi lesz? Levágattatod nagyon rövidre? - újra magát kezdte nézni, és elmélázott.

- Erről még nem mondtak semmit.

Előrehajoltam, és hideg vízzel arcot mostam. Egymás után többször.

- Nem hideg a víz? - hümmögtem, hogy igen. - Akkor engedj hozzá meleget.

- Kösz nem. Direkt jót tesz a bőrnek. Amúgy te is figyelhetnél rá. Mármint a bőrödre. Van arckrémed? Nagyon száraz a bőröd, ápolnod kell, mert ráncosodsz. Várj. - eszembe jutott, hogy van nálam krém. - Nézd csak... ez egy kis könnyű hidratáló.

Egészen közel álltam hozzá, vettem egy kicsit az ujjamra, és elkentem a tenyeremmel. Aztán a bőrébe dolgoztam, lágyan, de határozott gyors mozdulatokkal. Éreztem, hogy szívja be a bőre a krémet, szinte hallani lehetett, hogy szürcsöli és kér még.

Megfogta a csuklómat, és megszorította.

- Azt mondod öreg vagyok? - olyan szomorú volt ebben a pillanatban, hogy azt hittem elsírja magát.

- Dehogy is. Még negyven sem vagy, csak oda kell figyelned magadra. Jobban.

- Majd te figyelsz. Jó? - elengedte a csuklóm, és magának kente szét a még megmaradt krémet.

- Nem leszek itt örökre. Zawe jön, én megyek. Sőt, ha vége a karanténnak, elköltözöm.

Megfordult, de olyan hirtelen, hogy megrettentem tőle. - Hagyjál már vele! Megmondtam, hogy nincs köztünk semmi.

- Ő ezt máshogy gondolja. És mindenki örülne neki, te mondtad.

- Igen. És te meg azt, hogy ne engedjem, hogy irányítsanak. Ebben nem is fogom. Megfogadom a tanácsod. Majd én tudom, hogy ki való nekem. - lejjebb vette a hangerőt, amit nem is bántam. Közben meg örültem, hogy végre kezd megnyílni előttem, és kilép az örökös jófiú szerepből. Még nyolc nap. Még... nyolc nap.

- Küldjük el a képeket, aztán nézzünk filmet. A következő a Hiddleston mozi műsorán, hatásszünet, dobpergés... a kedvenced... - kacsint - Thor.

- Már megint?

- Ez a második rész. Sötét világ. Jönnek a sötét tündék, nagyon parák ám.

- Gondolom. - húztam el a szám. Inkább festeni akartam, de mindegy. Talán ebben is találok valami inspirálót.

Becuccoltunk a hálószobájába, tea, keksz, miegymás, de még mielőtt elkezdhettük volna, a drága jó édesanyja kereste. Hosszan beszéltek, én inkább kimentem, mert hallani se akartam miről beszélnek. Tom zaklatott hangjából éreztem, hogy nem egy kedves hangvételű beszélgetés folyik odabent.