Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Mint egy kib@szott szappanopera

Óvatosan nyitottam ki az ajtót, épp hogy csak kinézzek rajta, de aki kint állt, mintha sejtette volna. A lábát betámasztotta, és már bent is volt.

- Zawe! Nem jöhet be! Karanténban vagyunk.

- Az jó, mert akkor most már én is! - felakasztotta a kabátját, és megállt velem szemben csípőre tett kézzel - Tom?

- Telefonál a kertben. - Azt hittem ott mentem meghalok. A csók még ott égett a számon, és reméltem, hogy talán folytatása is lesz, erre tessék. - Főzzek egy teát?

- Az jó lesz. Nem kérek bele cukrot. - Bementünk a nappaliba, Zawe leült a kanapéra, és csendben figyelt. Tom közben befejezte a telefonálást, és bejött. Nem vette észre, hogy más is van ott rajtunk kívül. Én a csészéket készítettem, ő meg hátulról átölelt. Belecsókolt a nyakamba.

- Minek három csésze?

- Mert hárman vagyunk. - Zawe hangja úgy hasított a levegőbe, mint a becsapó villám után a mennydörgés. Mozdulni sem mertem, de Tom sem. Nem engedett el, még csak el sem húzódott.

- Te nem jöhetsz ide be! Leticia fertőzött.

- De látom ez téged nem nagyon érdekel. - Végre elengedett, és szembefordult vele. Hallottam hogy nyikordul a kanapé rugója, és azonnal utána csattanást. A nyakamat is behúztam, azt hittem a következőt én kapom. Rövid dulakodás, és Zawe keserves sírása hallatszott, meg hogy Tom nyugtatni próbálja. - Mekkora szemét vagy te!

- Hagyd ezt abba! Nem ígértem neked semmit, tudtad, hogy nem szeretlek!

- De jó volt velem dugni, ugye? Arra jó voltam. - Erre már megfordultam. Tom arca kissé feldagadt, és lángolt az ütéstől. Rám nézett, és ezt a fél pillanatot használta ki a nő, hogy újra üssön. Most láttam, hogy az ujjain lévő vastag gyűrűket használta az előbb is, és most is ezekkel hagyott nyomott. - Mi van kislány? Ezt ugye nem mondta?

- Nem. - nyögtem, és megremegett a kezemben a csésze. - Citromot kér bele?

Mindketten ledöbbentek a higgadtságomon. Tom elengedte Zawe kezét, aki úgy látszik, megnyugodott, mert kikapta a kezemből a csészét, és leült. Kevergette a gőzölgő teát, nagyon szippantott bele, és sírva fakadt. - Most mi lesz, Tom? Én azt hittem... csak kihasználtál, ugye?

Az ő kezébe is nyomtam csészét, de nekem már nem volt erőm magamnak tölteni. A szemembe nézett, felhúzta a szemöldökét, és tanácstalanságot türközött az egész lénye.

- Mi lenne? Barátok maradunk. Kollégák.

- Ja persze. - Zawenak úgy remegett a keze, hogy le kellett tennie a csészét. - Nem lesz ez annyira egyszerű. És pont ez miatt, azt hiszem jobb, ha megyek. Nem akarom, hogy elkapja... De talán az lenne a legjobb.

Felállt de mielőtt elment, letett egy borítékot. Bennem ott vibrált. Ki ne kapja el?

- Ez micsoda? - Tom értetlen ábrázatára ellágyult, és könnyek között nézve rá, megsimogatta az arcát, amire ő nem reagált. Kicsit talán mintha elhúzta volna a fejét, de nem voltam benne biztos, hogy ez az érintésre volt-e válasz, vagy újabb pofontól való félelem.

- Majd akkor nyisd ki, ha elmentem. - Amikor elindult, de az ajtó helyett hozzám lépett, azt hittem én jövök. Tom is mozdult, de Zawe csak keserűen rám mosolygott. - Gratulálok! Megfogtad az isten lábát kislány. Csak el ne felejtsd. Egy színész mindig színész. És Tom kiemelkedő tehetség. - egészen közel hajolt, és a fülembe súgta. - Loki meg nem más, mint a hazugságok istene.

Úgy ment el, ahogy jött. Viharosan.

Hatalmasat csattant utána a bejárati ajtó. Néztem az ablakból, ahogy a táskájából kis műanyag flakont vesz elő, elkeni a kezén, elindul, de néhány lépés után telefonálni kezd.