Kétség - [BEFEJEZETT]

XXXVI. Fejezet

- Most mi lesz? Merre megyünk? - kérdezte Mr. tökéletes az ajtónak támaszkodva. Csak lazán… 

- Jobb lenne, ha te nem jönnél - kerültem ki és elindultam a fürdőszobába. Vagyis mentem volna, ha nem kapja el a könyökömet. Elég erős a szorítása, nem is csoda, azoktól a bicepszektől. A haja a szemébe lógott, de látszólag ez nem zavarta.

- Azt hittem, ezt már megbeszéltük! - rántott maga felé és szuggerálva nézett a szemembe, mintha ezzel bizonyítani akarná, hogy nem fél. Egyáltalán lesüllyed odáig, hogy a szemembe nézzen. Elképesztő! 

- Mellesleg ne felejtsd el, mi van az ágy alatt. Nem lenne jó, ha anyukád találna rá. - elengedett és az ágy irányába mutatott. 

- Csak nem egy… halott? - nyeltem egyet, de Thomas csak a fejét rázta. 

- Nem, de azért ez is érdekes. 

Mikor észrevette, hogy eszem ágában sinsen odamenni, ő lépett oda, letérdepelt és mélyen az ágy alá nyúlt. Egy kis kotorászás után kihúzott valamit. -Basszus! - kaptam a számhoz - Az ott egy…

- Egy arany színű puska - fejezte be helyettem a mondatot. - Akkor tudtam meg, hogy itt van, mikor először csókolóztunk. És leköptél.

- Mesterlövészeknek való. Csini - jegyeztem meg nyugodtan, ekkor Thomas felém kapta a fejét és rémülten nézett rám. 

- Ugye most nem…?

- Most mi van? Csak mondtam - tettem karba a kezem - Nem a másik vagyok! Ő már felöklelt volna. Bár most én is megtenném, hogy ne gyere velem. 

- Ez pedig már eldőlt. Szóval ezzel mi legyen? 

- Itt hagyjuk! Többé nem szándékozom visszajönni. Anyu meg úgy is rá fog jönni. Szóval ez már eldőlt - utánoztam a hangját gúnyosan, mellé meg ugyanazt a “ez nyilvánvaló” fejet vágtam, amit az előbb még ő. 

- Nem lehetsz ekkora farok! Vagy meg akarsz halni? Mert ennek az lesz a vége. Csak egy bolond tartana velem azok után, hogy… 

- Nem hatsz meg! Nem fogok megharagudni. Nyugodtan idegesíthetsz! - nézett velem farkas szemet, de fél perc után én pislogtam előbb. 

- Miért teszed? - kérdeztem és gondolom, milyen halálkomoly fejet vághattam, mert odalépett hozzám és ünnepélyesen a vállamra tette a kezét. 

- Már tudhatnád - hatásszünet - nem vagyok normális. És mi van, ha egy kicsit én is dilis vagyok? Jogomban áll hülyének lenni. Mellesleg eldöntöttem, hogy megvédelek. És nem utolsó sorban; szeretlek. Ez nem elég? - és bevetette a boci szemeket. 

- Jól van, győztél! De nekem, per pillanat pakolnom kell. Addig is egyél valamit. Elég sokáig fog tartani. Pláne, hogy utána Annához is benézünk.