Öltönybe Bújt Szerelem

Chapter 4 - Folytatás

Parányi vízcseppek hullanak a párás ablaküvegre, ami visszatükrözi a fáradt Napsugár fényét, szivárványok sokszínű kavalkádját alkotva ezzel. Ehelyett az én kedvem fakó, és sivár. Mintha egy romba dőlő vár alatt lennék, aminek a téglái rám potyognak, én meg elszenvedve ezt, esek áldozatául. Mindenem sajog, de muszáj felkelnem, hisz minden nap beütemezett napirendet kell követnem, amit Joe rendszeresen reggel küld el a megadott email címemre.

Fájó végtagokkal, de kikászálódok a puha ágyamból, hogy neki kezdjek életem első, igazi New York-i munkanapjának.

Csakhamar el is készülök a barna fürtjeim rakoncátlan csomóinak kifésülésével, így magamra véve egy méregzöld selyemnadrágot, és egy hófehér csipkefelsőt, sietek a konyhába, hogy reggelizzek. Egy szendvicset összekészítve magamnak, a forró tejeskávémmal együtt huppanok le az étkezőasztalhoz, hogy elfogyasszam a laktató ételemet,amit befejezve, érek el az ízek élvezetének mezejére.

Mikor mindezzel kész vagyok, iparkodva rakom be őket a rozsdamentes mosogatótelep aljába, majd oldaltáskámat és magassarkúmat magamra kapva nyitom ki a sötéttölgy fából készült ajtómat, hogy elhagyjam újdonsült lakásom kényelmét.

Sietősre veszem lépteimet, hogy időben oda érjek a becsukódó liftajtóhoz, ami készül elhagyni a lakásom szintjét. Csak ne hagyjon itt! A huszadikról nem akarok lépcsőzni! - gondolom kétségbe esetten, majd ahogy oda libbenek, egy erős kar nyúl az acélos ajtókhoz, megtartva nekem azt.

Hálás pillantással lépek be a szerkezetbe, ami lassacskán süllyed alá, lerobogva a hall mozgalmas sűrűjébe.

- Maga is itt? - hallok meg egy ismerős hangot.

Szélnél is gyorsabban fordítom oda fejemet, mire nyakcsigojáim fájdalmasan felvisítanak, bár akkor, és ott, nem igazán érdekelnek.

- Tom? Maga mit keres itt? - kérdezem megszeppenve, rózsaszín ajkaimat eltátva egymástól.

- Ezt kérdezem én is - nevet szerencsétlenségemen színész kollégám, majd illedelmesen válaszol a feltett kérdésemre - Mivel már ön is tudhatja, Lucy, én angol vagyok, így természetesen Londonban élek, és nem itt, New York több száz felhőkarcolójának egyikében - kezd bele - így, ha valamilyen forgatáson vagyok Amerikában, akkor beköltözök ide, és innen járok el a megadott stúdióba.

- Ó, erre nem is gondoltam! - kacagok fel - Néha elfelejtem, hogy maga világhírű színész - fogom a fejem kínomban.

- Ennek örülök, Lucy! - ajándékoz meg egy boldog mosollyal Tom - Sokan csak a híres színészt látják az emberekben, pedig mi is ugyan olyanok vagyunk, mint ők, csak ez nekik kimegy a fejükből. Kellemeset csalódtam önben, hogy sima embertársként tud kezelni engem! Maga is kisebb hírnévvel rendelkezik, hogy kezelte ezt, ha szabad kérdeznem? - beszélget velem továbbra is kedvesen.

- Tudja, Londonban kezdek feltörekvő színész, és író lenni. Amikor megkaptam a film forgatókönyvének megírását, ráadásul még egy kisebb szerepet is hozzá, nagyon boldog voltam! - kezdek el áradozni, amit ő figyelmesen hallgat - Aztán jött a feketeleves. A barátaim elhagytak, majd a családom elkezdett problémázni, hogy egy évre kijövök Amerikába, és nem értették meg, hogy ez a karrierem beindítása is lehet! - fakadok ki - A bátyámmal ugyan úgy tartom a kapcsolatot, természetesen, de már semmi sem a régi, legalábbis én így érzem. Pedig alig huszonöt évesen itt lenni, nem mindenkinek sikerül, szerintem - hajtom le a fejem.

- Maga csak huszonöt éves? - rökönyödik meg egy pillanatra - Azt hittem több, már ne vegye sértésnek! - nevetve néz a szemembe, én pedig elmerülök az övében, amik igézően tengerkékek. Csak úgy hullámzik bennük az érzelem lágy sodrása, s egyre jobban hajtja a rejtelmes víz, hintójának fogatját, ami elvágtázva viszi csodálatomat iránta.