Kétség - [BEFEJEZETT]

XL. Fejezet

- Mesélj! Melyik aranytóból fogtad ki a halacskát? És nekem miért olyan ismerős? Mintha már láttam volna valahol. Mennyire pénzes? 

- Igen, már láttad, csak be voltál rúgva és nem emlékszel tisztán. A tegnap előtti bulin ismerkedtünk meg. És a vagyonáról pedig semmit sem tudtam, csak mikor megláttam a kocsiját.

- Asztaa - húzta el a szót, majd felállt és a konyha szekrényből elővett egy üveg whiskyt. - Erre innunk kell! 

- Bocsi, de most nem lehet. Várnak rám és én csak beugrottam elköszönni.

- Ne, még ne! Annyi mindenről kell dumcsiznunk! Nem mellesleg Thomas hátsó szándékait is ki kell tárgyalnunk. - nyújtotta felém a poharat, amibe időközben kitöltötte a whiskyt. 

- Nincsenek hátsó szándékai. Anna én búcsúzkodni jöttem. Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom! - álltam fel és a pultot megkerülve újra átöleltem. 

- Hát jó. Majd megbeszéljük, amikor visszajöttél! Hova is mentek? 

- Keresünk egy nyugis szállodát és - vontam vállat - lazulgatunk. 

- Oh, egy kis etyepetye. Hmm, irigyellek! - dobta hátra a haját.

- Ne irigyelj! Inkább ígérd meg, hogy rendben leszel! És, hogy nem hagyod, hogy rád másszanak a pancser kis köcsögök. Értve vagyok? 

- Persze! - elengedett és tisztelegni kezdett - Én Anna Hole ünnepélyesen megfogadom, hogy a pancser kis köcsögöknek befellegzett - nevetett. 

- Köszi. Hiányozni fogsz! 

- Csak egy hét! Még nyögve is kibírod! - röhögött teli szájjal. 

- Jól van, én megyek. Emlékezz rám így! - integettem az ajtóból.

- Meglesz! Szióó! - integetett ő is a pult mögül és benyakalt még egy pohárral. Könnyezve becsuktam magam mögött az ajtót és meg sem álltam a kocsiig.

Thomas éppen úgy támaszkodott, ahogyan Anna mondta, de mikor meglátott, megkerülte az autót és szorosan magához ölelt. 

- Na, hogy ment? 

- Hazudtam neki. Máshogyan nem engedett volna el. De ivott is valami szakítás miatt, szóval lehet, hogy nem is fog emlékezni erre a beszélgetésre.

- Ő volt aki táncolt az ablakban? 

- Úgy tudtam, hogy leselkedsz! - boxoltam játékosan a vállába. Erre ő csak nevetett és a kocsihoz vezetett, majd úriemberhez híven megvárta míg beszállok és becsukta utánam a kocsi ajtaját.