Kétség - [BEFEJEZETT]

XLIV. Fejezet

Thomas

Nem merek belegondolni, hogy elveszíthetem. Csak pár napja találtunk egymásra, követtem, hajlandó voltam szétválasztani a két énjét, eltekintve a kegyetlen gyilkostól, támogattam, hogy ne engedje el az emberségét, mégis most azt kéri tőlem, hogy öljem meg. Úgy néz a szemembe, mintha ezen múlna a megváltása. Mintha én képes lennék elengedni. De nem megy. 

Meg akartam szólalni, de Melinda megbillent és a fejéhez kapta a kezét. Zavartan bámult maga elé és olyan volt, mintha hallana valamit. Megtámasztottam, nehogy elessen, közben a kés a kezében maradt. 

Ennyi kellett, mint egy végszóra kicsapódott a szálloda bejárati ajtaja és fekete egyenruhába öltözött, nehéz fegyveres férfiak özönlöttek be rajta. Fegyvereiket ránk irányították és körbeálltak minket.

Az utolsó is beért, így összesen hatan voltak és mindegyik meredtenen figyelte minden mozdulatunkat. A legizmosabb, valószínűleg a csapat legmagasabban elhelyezkedő tagja előbbre lépett és fenyegetően közel jött. Melinda hátrébb lépett, de még így is ő volt hozzájuk közelebb. 

- FBI! Kezeket a tarkóra! Aki meg mer mozdulni, azt azonnal lelőjjük! 

Melinda vállára irányította a fegyver csövét és biccentett a többieknek, hogy jöhetnek megbilincselni. 

Ahogy mondták, lassan a tarkómhoz emeltem mindkét kezem, de csak én tettem így. 

Aggódva figyeltem, ahogyan Melinda többször, tikkelve oldalra rántja a fejét és ökölbe szorul a keze.

Szaporán vette a levegőt és halkan motyogott valamit, közben meg sem mozdult, csupán kisebb remegések futottak át rajta. A kést, amit eddig a háta mögé relytett, fenyegetően markolta és láttam, ahogyan átvált a másik énjére. Egyik pillabatról a másikra megváltozott a tartása és stabilan állva mérte fel a támadóinkat. Ilyesztő látvány volt. De meg sem lepődtem.

Hat fokozottan képzett rendőr idebent és valószínűleg még hat odakint. Nem hangzik túl jól. És én is bűntárs vagyok. Engem is letartóztatnak. Vagy megölnek.

A lehető legrosszabb helyzetbe kerültem és még ha ki is jutok innen, akkor is börtönbe zárnak és leshetem, mikor szabadulok ki. Végső soron én választottam ezt a lehetőséget. Az én saram, ha ma nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan vártam.