✓| V Á R A T L A N P O Z I T Í V |✓

~ night clubb ~

Most ez részemről valami ultimátum akar lenni? Ha kiváncsi vagy a babával kapcsolatos dolgokra,felhívhatsz?Miért mondok mindig olyan dolgokat amiket nem akarok? Annyira hülye vagyok, te jó ég! Mindegy mostmár nem vonom vissza a szavaimat mert az elég furán hatna, és túl gyengének tünnék előtte.

Fölvont szemöldökkel néz rám, hírtelen beszédre nyitja a száját,de aztán visszacsukja. A földet nézi aztán pedig rám vezeti a szemeit és közelebb jön hozzám. Majd olyasmit mond amit sosem bocsájtok meg neki. Soha.

- Nem érdekel.- Szinte kiköpi ezt a két szót, majd hátat fordít és maga után becsapva az ajtót eltávozik.

- A kurva életbe veled , Luke!- ordítom útánna, de nem érkezik semmi válasz rá. Már messze járhat.

Miért mondta azt,hogy őt nem érdekli a kicsi? Annyira ideges, ne rajtam töltse le és főleg ne a babán a mérgét. Mit képzel,hogy idejön és majd ő megmondja a magáét. Elegem van belőle,totálisan. Egyszer eljátsza a jófiút máskor meg ,megmutatja az igazi arcát.
Miért olyan nehéz vele, annyira megtud bántani néha.

Én meg még azthittem,hogy talán már hozzászokott a gondolathoz,hogy apa lessz, de hát nyílván én vagyok a hülye, hisz miért kéne neki egy gyerek aki csak megnehezíti a dolgát. De mit is gondolok, hiszen még nekem is új ez az egész dolog. Nagyon félek attól,hogy mit hoz a jövő, folyton csak próbálom elterelni a gondolataim arról,hogy "mi lessz,ha"és ez nagyon jól is sikerült, mivel nagyon jól éreztem magamat az elmúlt két hétben, de amikor már úgy érzem kezdenek egyenesbe jönni a dolgaim akkor mindig történik valami,ami elront mindent, és minden apró kis reményt elsöpör affelől,hogy minden oké lessz.

Félek,hogy a baba milyen családba születik,hogyan fognak hozzá viszonyulni, talán majd tetszik neki a környezet ,ahová születik? Nem fogja zavarni,hogy a szülei nincsenek együtt? Tudom sok gyerek él elvált szülőkkel, de az én gyerekem azt sem fogja tudni ,hogy milyen érzés,ha a szülei szeretik egymást, mivel ő már eleve úgy születik,hogy a szülei külön életet élnek.

                                   *
A kiborulásom után, inkább úgy döntöttem alszok eggyet, hátha mire felkelek elpárolog a dühöm, félig meddig igazam volt, mivel délután amikor felébredtem már nem voltam annyira ideges, bár ,ha Luke szavaira gondoltam elkezdett fájni a szívem, de inkább eltereltem a figyelmem.

Felhívtam Astrid-ot, és megbeszéltemvele a történteket, persze a Luke-os részeket kihagytam. Állítólag azért nem tudott felhívni, mert nem voltam elérhető. Nem tudom mi történhetett,hiszem másokkal tudtam beszélni. Na mindegy.

Miután beszéltem Astriddal telefonon, a szüleimmel is beszéltem pár percet, még két és fél hónapig nem jönnek haza, ami annyira nem is olyan nagy baj. Amikor befejeztem a telefonálást lementem vacsorázni, azt követően pedig Lolával tévét néztem a nappaliban. Így telt az estém.

*
A tegnapelőtt történteket, el akartam felejteni, ígyhát megsem történtnek könyveltem el.Nem akarom magamban felídézni, mivel akkor csak ideges leszek, szóval inkább úgy teszek mintha, nem történt volna meg, és hát akkor nem is rágódóm rajta. A mai nap jó napnak számít, mivel a vasárnap az palacsinta nap, és én már irtózatosan kívánom a palacsintát, főleg úgy,hogy az ágyamba feküdve konkrétan csorog a nyálam mivel érzem a pala finom illatát.

Gyorsan kiugrottam az ágyból és lefutottam a konyhába,ahol már a tányérokon tornyosúltak az aranybarnára sütött finomságok. Lola gondosan sütötte őket míg Sam az asztalnál ülve már egészben kapta őket a szájába, majd kettőt rágva rajtuk hangosan lenyelte őket.

- Jó reggelt! - köszöntöm őket és helyet foglaltam a konyhaasztalnál.

- Hellóka.- köszönt Sam és bekapott egy újabb palacsintát.