Tűz és Jég [Bakugou x OC]

Visszaemlékezés

Este volt már. Épp lefeküdni készültünk. Shoto a szokásosához híven fészkelődött az ágyban. Nem tudott aludni, szerinte még túl korán van. Ezt minden egyes alkalommal ezt játsza el. Én már rég aludnék ilyenkor.

- Báttyó, aludj már. - mordultam a testvéremre, de mintha meg se hallotta volna.

Felült az ágyon és azon gondolkozott mit találjon ki, hogy ne kelljen még aludni. Igazgatta a párnáját, ki kukucskált az ablakon, végül odament az éjjeliszekrényéhez, hogy igyon pár kortyot. Amikor meglátta, hogy egy csepp víz sincs az üvegben, felcsillant a szeme. Megint egy újabb kifogást sikerült találnia.

- Mindjárt jövök, kérek anyától innivalót. - futott ki a szobából. A poharat természetesen itt hagyta, hogy ezzel is húzni tudja az időt.

- Végre egy kis nyugalom. - sóhajtottam egyet. Még az előtt kell elaludnom, mielőtt vissza csörtet a szobába, szóval nagyon koncentráltam arra, hogy el tudjak aludni.

Már fél álomba voltam, mikor egy nagy sikolyt hallottam. A szemeim kipattantak és felületem az ágyra. Nem tudtam mi történt. A szememet dörzsölve battyogtam az ajtó felé. Épp, hogy el tudtam húzni, mikor testvérem sírva rohant be. Sajnos az útjában voltam, így engem is tarolt és a földön kötöttünk ki.

- Shoto. - mondtam mérgesen.

Amikor megláttam, hogy sír, az arckifejezésem meglágyult és odakúsztam mellé.

- Mi a baj? - kérdeztem tőle rémülve.

Nem válaszolt, csak a fejét rázta és ordított. Nagyon megijedtem. Könybe lábadtak a szemeim és újra megkérdeztem tőle, kicsit hangosabban.

- Mi a baj Shoto. - a végén elcsuklott a hangom mert én is a sírás határán voltam. Egy megoldás van. - APAA! - üvöltöttem át a másik szobába.

Pár másodperc telhetett el és Apa rongyol át a másik szobába.

- Mi történt? - kérdezte aggódva azon a mély dörmögős hangján.

Oda lépett mellénk és a karjába zárt minket.

- Shoto. - simogatta meg a fiú fejét, mire ő megrázta azt. - Fiam, ha nem mondod el mi a baj, nem tudok segíteni.

Aggódtam érte. A fejét lehajtotta, és az arcát a kezébe temette.

- Kérlek báttyó. - sírtam én is.

Amikor felemelte a fejét ránézett apára, akinek a szemében egyszerre az aggodalom és a düh volt látható. Azonnal felpattant mellőlünk és kifutott a szobából.

- Mit csináltál? - üvöltött kint Apa és vissza is tért egy hideg vizes ruhával. - Tedd az arcára.

Szerintem órákat voltunk bent, miután apu ránk csapta az ajtót. Felültünk az ágyra. Én nekitámaszkodtam a falnak, Shoto meg hozzám bújt. Úgy szorította az arcához azt a nyomorult rongyot, mintha az élete múlna rajta.

- Mi történt? - kérdeztem halkan.

Ö csak egy két szót, illetve mondatot tudott kinyögni két szipogás közöt. "Anya nem szereti apát." "Nem tud rám nézni." "El kell, hogy mennyen." Meg, hogy "forró volt". Ezek a mondatok után a szemhéjam lassan lecsukódott. Így aludtunk el aznap mind a ketten. Ő a rongyot, én pedig Őt szorítottam magamhoz.

Másnap mikor felkeltem sem Anya, sem pedig Shoto nem volt otthon. Hiába kérdeztem Apát, nem adott rá választ. Nem mehettem oviba se - nem mintha annyira bántam volna. Már eltelt egy-két nap mikor Apa benyitott a testvéremmel a kezében. Ő pont aludt ezért letette az ágyra.

- Köszönj el tőle. - förmedt rám apu.

Nem értettem mire fel kellene elköszönnöm tőle, de túlságosan jól nevelt voltam és teljesítettem Apa kérését.

Szép lassan oda lépkedtem hozzá, nehogy felébredjen.

- Szia báttyó. - tűrtem el, a haját, hogy tudjak arcára adni egy puszit. Nem voltam hülye gyerek, szóval amikor megláttam az arcát megijedtem. Össze állt a kép.

Mielőtt bármit is mondhattam volna Apa felkapott és kivitt a kocsihoz.

- Hova megyünk? - kiabáltam vele a hátsó ülésről. - Mi van a testvéremmel?

Apa csak hátra nézett és megijedtem. Akkor még nem, de most már tudom, hogy í szín tiszta gyűlölet látszódott a szemében. Soha nem fogom elfelejteni.

- Nekem nincs időm erre. Elég egy gyereket felnevelni. - ez volt az utolsó mondat amit tőle hallottam.

Tudtam és éreztem is, hogy a házasságuk nem a legkiválóbb. Soha nem volt egymáshoz egy szép szavuk sem. De talán amennyire gyűlölték egymást, annyira szerettek minket. Amikor veszekedtek, mi annál több szeretetet kaptunk. Szinte soha nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Nem is fogom soha megérteni, hogy mit is gondoltak amikor ezt csak felvetették. Miért hitték azt, hogy egy labilis, instabil, erőltetett házasságban tökéletes életük lehet. Nekik, vagy nekünk.

Most itt vagyok Amerikában. Már egy jó pár éve. És még mindig nem tudtam megbocsájtani neki, hogy az első adott pillanatnál lepasszolt. Anyát a Pszichiátriára záratta be. Gusztustalan.

Szerencsére itt volt nekem Mrs. Harisson aki segített nekem az elején. De ahogy Általános iskolába kezdtem járni, onnantól már csak kollégiumos voltam. Persze segítettek egy két alkalommal. Ők jártak nekem bevásárolni és intézték a hivatalos ügyeket velem kapcsolatban.

Shoto-val egy idő után majdnem, hogy minden nap tudtam beszélni. Tudtuk követni egymást. A Képességeink is teljesen egyformák voltak. Csak mind a ketten másképp használtuk. Ő egy idő után elhagyta a képességének tűz részét. Annyira haragudott Apánkra, hogy egyik napról a másikra megkért hogy én is hagyjam el. Bár nem teljesen de képes voltam rá.

Az azt követő 1 évben azt gyakoroltam, hogy össze olvassza a két képességemet és nem tűz és jég legyek, hanem maga a víz.

Ez által sikerült egy neves akadémiát kifognom magamnak. Az átlagom nem lehetne jobb. Az ideiglenes hőigazolványt hamarabb tudtam megszerezni mint gondoltam volna. A teljesítmények és az emberek szeretete nőtt addig amíg egy nap nem beszéltem Shotoval.

Anyát kiengedik. Ha őt kiengedik, akkor úgy voltam vele, hogy nem maradhatok itt. Minden pillanatomat annak szenteltem, hogy vissza tudjak menni hozzá.

Most itt állok a tükör előtt. Mint mindig, most is elgondolkozok azon, ahogy a testvérem is és én is mennyire hasonlítunk a szüleinkre. Még neki fele fele arányban tükröződtek vissza a gének, addig én egy vegyek gyerek lettem. Még neki fehér és piros a haja, nekem rózsaszín. Neki az egyik szeme kék és a másik szürke, nekem egy kevert fakóbb kék szem jutott.

Lenézek a kezemben lévő repülő jegyre és megerőltetve magam, indulok meg a reptérre.

Sziasztok!

Hát ez lenne az első rész, remélem tetszett mindenkinek! 😁
Építő jellegű kritikákat nagyon szívesen fogadok.

Köszi, hogy fordítottál rám egy kis időt!💕