Egy történettel kezdődött

1. Egy átlagos nap...vagy mégsem?

 Reggel van és ahogy mindig ma is a kettes buszra várva az iskolába tartok. A Soproni Gyöngyvirág Mária Középiskolába, ami egy nagy régi épület a város központjától körülbelül 5 percnyire. Ahogy a busz megáll előttem és az ajtaja kinyílt. Felléptem rá, a sofőrnek felmutatva a bérletet pedig lehuppantam a legjobb barátnőm, Emese mellé.

- Na mi van? Nagyon ki vagy virulva.- kérdezte vidáman.

- Nemsokára befejezem az Egy gitár történetét a könyvpublikálókon.

- Azta! Mennyi idő is kellett hozzá?- ugratott, mert általában ha tetszik egy könyv akkor azt egy hét alatt mindig kiolvasom. A sok tanulnivalónk miatt azonban ez most "kicsit" elhúzódott.

- Nem vicces! Majdnem belehaltam, hogy nem volt időm minden nap olvasni belőle, legalább  egy részt.

- Mindjárt megsajnállak ha adsz egy percet.- mondta viccesen.

- Ha ha ha, nevess csak, de ez a történet akkor is elképesztő volt. - áradoztam tovább.

- Jól van elhiszem.- legyintett.

- Mi van veled?- böktem oldalba ugyanis valami nem stimmelt nekem, hiszen az elöbb még Emesének semmi baja nem volt.

- Semmi, csak...

- Csak?- néztem rá kérdőn.

- Mindjárt beérünk a suliba.- válaszolta.

- Ennyi?

- Ákos nem jön.

- Hova is?

- Iskolába.- tette el a telefonját a táskájába.

- Figyelj, tudom, hogy nagy partiarc meg minden, de egy napot csak kibírsz nélküle nem?- tettem a vállára a kezemet.- Majd lógsz velünk.-mondtam neki, nem mintha suliba nem beszélnénk Emsivel, csak én tizedikes vagyok ő pedig kilenc szóval külön osztályba járunk és nem mindig megyünk ki az aulába közösen. Általában a két nagyszünetben találkozunk

- Igaz, te úgyis olvasni fogsz addig elhülyülök Danival.- mondta nevetve.- Hány rész is van még vissza? Csak, hogy túléld tudod.- mondta szarkasztikusan mire a busz hatalmas fékcsikorgásokkal megállt mi pedig leszálltunk a végen pedig Dani várt minket.

- Sziasztok! - köszönt nekünk a tőle megszokott hatalmas mosollyal, és megöleltem majd Emese is és mér mentünk is a suli felé.

- Bálint?- néztem kérdőn Danira.

- Azt mondta még kaját kell vennie és el is aludt szóval már nem ér ide.- osztotta meg velünk az infót.

- A bélpoklos. Vajon megint kifosztja az egész kisboltot?- tettem fel félhangosan a költői kérdésemet, majd a telefonom jelzett, hogy új üzenetem érkezett és és amilyen gyorsan csak tudtam előkaptam, abban reménykedve hátha királykékpoker( az aki az Egy gitár történetét írta) publikált valamit.

- Hűha, mi lehet ennyire fontos?- kérdezte vicceskedve Dani.

- Álom országban van egy könyv miatt.- válaszolta mosolyogva Emese.

-Milyen könyv?- érdeklődött tovább a mellettem sétáló fiú.

- Tudod amit egyszer már mondtam. Az ő írásait olvasom a legtöbbet a könyvpublikálókon és egyszerűen imádom az írásait.

- Basszus tényleg, rémlik valami. Hogy is hívják?- tette fel a kérdést magának és fél kézzel a homlokát ütögette hátha eszébe jut a neve.

 Amikor pedig már nyitottam volna a számat, megszólalt.

- Valami királypoker nem?- nézett rám mosolyogva.