•|KPOP Imagines|• [kérések;ZÁRVA]

Golden Child - Y

csak mert irdatlanul kevés gncd ff-et láttam, és mélyen zavar ez a helyzet
(';︵;')
na, meg ha már a drága biasom ez a fattyú, akkor megérdemel egy részt, szóval olvassátok és hallgassatok soook underrated bandát, köztük a golden child-ot
(halkan jegyzem meg, hogy a felső kép miatt majdnem fél órát sírtam:))

jah, és nem tudom kinek tűnt fel, de HALÓ, VISSZATÉRTEM ლ(^o^ლ)
esküszöm, hogy amúgy tényleg élek, csak érettségiző diákként már nem sok időm van mindent beleadni
a lényeg, hogy ti legyetek okosabbak, mint én és ne hagyjatok mindent az utolsó pillanatra, és ezt most nem csak az érettségizőknek mondom
jut eszembe, mi a véleményetek a kialakult helyzetről? °^°

ejj Amy, visszatolod a pofád, és máris ennyit szövegelsz? szégyen gyalázat...

so, jó olvasást, és igyekszem mindent pótolni :)

(SENKIRŐL SEM FELEDKEZTEM MEG, ÉS IMÁDOK MINDENKIIIIT)

-----------------

Véletlenek?
Eddig azt hitted, hogy nincsenek.

Kinek ne lenne kedve egy kis sétához egy gyönyörű tavaszi napon? Na, ugye hogy mindenkinek.
Te is ebbe a kategóriába tartozol, mégis a lábaid helyett kerekeket használsz. Ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, csak gördeszkázol. Bizony. Az a négy kerekű falap egyszerűen az életed része. Nincs olyan nap, hogy otthon hagynád, vagy bárhová elindulnál nélküle. Tökéletesen hozzád nőtt, mintha a részed lenne.
Nagyjából öt éves korodban könyörögted ki az első deszkádat, a szüleid nagy meglepetésére. Akkoriban még lovacskákkal és Barbie babákkal játszottál, így igen nagy háborgás és értetlenség tört ki szüleid körében, hogy az akkori lányos éned felváltotta ez a hirtelen fellángolás. Nos, ez azóta sem múlt el, szóval hiába reménykedtek benne a szüleid. Az akkori totálisan lányos külsőd lecserélted egy kicsit fiúsabbra, de a hajad meghagytad hosszúra. Ha smink jött szóba, nem vonakodtál, hisz magad sem tudod miért, talán még vonzott is a dolog, ám ha valami rózsaszínt akartak rád erőltetni, na akkor te ott mondtál búcsút mindenkinek, hogy a deszkádra pattanva kiszellőztethesd fejedet.

Az iskolás éveidben tartottad magadat ehhez, sőt, még egyetemen is. Barátaid nem nagyon voltak, mert valaki csak egyszerűen nem fogadott el téged így, valaki pedig túl sok zajjal és energiával járt. Neked egyik kimenetel sem tetszett, így inkább folytattad a magányos farkas életmódodat. Nem volt ezzel bajod, ugyanis nem vágytál ál barátokra, akiknek te kiöntöd a lelkedet, majd minden ilyen titkodat tovább adják. Ez neked így tökéletesen megfelelt.

Na de mi van akkor, ha valami olyan jön, amire egyáltalán nem számítasz?

Ma is épp egyetemről gurultál a kisebb albérleted felé, mikor megrezzent telefonod a zsebedben. Jó ember létedre természetesen meg kell nézni, hogy milyen értesítésed jött, viszont azt nem kalkuláltad bele, hogy lesz más is rajtad kívül az úton. Ilyenkor már általában nem szoktak sokan járkálni, ám ezt a jó lelket eléd kellett tennie a sorsnak.
Minden további nélkül egyenesen nekimentél, és egy nagyot estetek. Vagyis... Te az ő hátára érkeztél, úgyhogy neki kicsit rosszabb helyzet jutott.

- Hé, minden oké? - kérdezed, miközben lemászol róla. Még mielőtt bármit is mondana a hátán lévő gitár tokra néz, és egy békés pillantással néz vissza rád. Tudtad, hogy valami kemény volt...

- Ha semmi baja ennek - mutatja feléd a gitárját, -, akkor igen. - fogadja el a felé nyújtott kezed, te pedig gyorsan fel is húzod. Kicsit nagyobb volt a lendület, mint vártad, de mentetted a helyzetet azzal, hogy gyorsan hátrébb is léptél egyet, lehajolva a deszkádért.