A kedvenc nyaram ✔

Megérkeztünk!

Hirtelen kopogást hallottam az ajtómon.
  -Nem vagyok rátok kíváncsi! - kiáltottam ki.
  -Ashton vagyok! - kiáltott vissza a nővérem. Kinyitottam az ajtót és beengedtem - Mizu?
  -Anyáék nyári táborba küldtek! Ez nem fair! Megterveztem mindent. Téged is?
  -Viccelsz? 21 éves vagyok. Nem fognak táborokba küldeni. Dehogy, én itthon töltöm a nyarat. Plusz nem kell izgulniuk, hogy nagy bulit csapnék - nevetett fel.
Igaz. Ash-el mindig is ellentétek voltunk. Én buliztam ő tanult. Én pasiztam ő egyedül filmezett. Nyugodt természetű volt. Velem ellentétben...
  -Szóval... Tábor? - mosolygott.
  -Igen. Bár én ennek nem örültem annyira.
  -Hidd el, a táborokban születnek a legviccesebb és a legjobb emlékek. Egyszer még meg fogod nekik ezt köszönni!
  -Nem hiszem. - forgattam a szemem.
  -Segítsek pakolni? - kérdezte kedvesen.
  -Igen légyszi!
  -Oké! Szükséged lesz; szúnyog elleni spray-re, hálózsákra, baseball sapkára, ó és a legfontosabb! Garbó!
  -Mi? - rökönyödtem meg.
  -Hidd el amint szükséges lesz rájössz miért fontos ez nagyon! De van rövid ujjú garbód! Vidd el azt abban nem sülsz meg.
A vállamat megrántva éltettem a fehér ujjatlan garbómat és pakoltunk tovább.

Másnap reggel kilenckor keltem. Elkészültem; fogat mostam, felcopfoztam a hajam, felvettem egy shortot és egy haspólót és megreggeliztem.
Így lett 10:07. Megkértem Ashi-t, hogy vigyen ki a pályaudvarra mert anyuékkal nem akartam menni.
Az autóban végig dumáltunk. Mindig hálát adok, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolok a nővéremmel. Mikor odaértünk megvárta velem a vonatot és mikor megérkezett a szerelvény szorosan magához szorított.
  -Küldj képeket és hívj! Hidd el jó lesz! - suttogta majd elengedtük egymást és felszálltam a vonatra.
  -Szia! - tátogtam vadul integetve amikor elindult a vonat.
Elővettem a telefonom és bedugva a fülesem zenét kezdtem hallgatni.
Szinte észre sem vettem és már meg is érkeztünk. Leszálltam a vonatról és körülnéztem.
Ó! Te! Jó! Ég!
Egy tenger parton voltam. Az út két oldalán hatalmas pálmafák ágaskodtak. A part homokos volt a víz mégis kristály tiszta. Iszonyú meleg volt a nap teljes erejével égette a bőrömet. Gyorsan megfráztam a fejem és emlékeztettem magam, hogy akkor is egy csodás nyarat hagyok ki emiatt. Élő vettem a telefonom és megnyitottam a linket amit anyu küldött. Egy térkép jelent meg a telefonomon. Gyalog 25 perc az út. Közlekedési eszközzel nem közelíthető meg.
Remek!
Gondoltam magamban majd a két bőröndömet megragadva elindultam a megadott irányba.
Kb 10 perc múlva már egy erdőben gyalogoltam.
  -Hé! - kiáltott utánam valaki - Várj már!
Megálltam és a hang irányába fordultam. Egy velem egy magas (azta, azt hittem csak én vagyok ilyen pici) vöröshajú ducibb lány szaladt felém egy hatalmas hátizsákkal a hátán. Mire odaért hozzám lihegve megtörölte gyöngyöző homlokát és kezet nyújtott.
  -Morgan vagyok! - vigyorgott rám kedvesen.
  -Avery! - mosolyogtam vissza.
  -Szóval te is a Beach Camp felé mész? Csak mert lemerült a telóm és fogalmam sincs merre kell mennem.
  -Igen, jöhetsz velem.
  -Jaj, nagyon köszi! Na mi a te sztorid? Engem a nagyszüleim küldtek a táborba.
  -Engem anyámék. - válaszoltam.

Morgan egész úton csacsogott és így egész gyorsan el telt ez a 20 perc.
A kapuhoz érve megálltunk és bámultuk a hatalmas ajtót.
  -Ó Istenem... Pont ahogy gondoltam. Régi, öreg, csúf. Pont mint a nagyi... - felelte fújtatva. Morgenre néztem majd újra a kapura.
  -Bemegyünk? - kérdeztem.
  -Még ne! - tette föl a kezét.
  -Bementek még ma? - kérdezte egy morcos hang a hátunk mögül. Megfordulva szemügyre vettem az előttünk álló lányt. Vagyis próbáltam volna csakhogy a keze tele volt tankönyvekkel. Szinte ki sem látott mögüle. Megindult, hogy mellettünk elhaladva bejusson a kapun csakhogy a pólója ujja beleakadt Morgan hátizsákjába így vissza tántorodott a könyvei pedig mind a földön landoltak.
  -Ó a francba! - hajolt le, hogy összekaparja a földről a könyveit. Leguggolva segítettem neki. Morgan is így tett. Néhány könyvet Morgannel magunknál tartottunk, hogy szegény lány ne szakadjon meg. Elmormogott valami köszönöm félét majd meg is indult volna be a kapun de utána szóltam.
  -Avery vagyok ő pedig Morgan. - biccentettem a lány felé. Most, hogy nem takarta őt ezernyi könyv szemügyre vehettem. Vállalatig érő sötétbarna, szinte fekete haja volt és kék szeme. Szép arcát fekete szemüveg keretezte. A testalkata átlagos volt. Térdig érő farmer és fehér póló volt rajta.
  -Teresa vagyok. - köszönt - Akkor? Bemegyünk még ma? - ismételte meg ugyanazt mint amit ma már egyszer elmondott.
  -Hát legyen! - felelte Morgan majd drámaian nagyot sóhajtott és belökte a kaput.
Az pedig ami ott várt minket túlmutatott minden elfuserált reményünkön.

Ééés itt is vaan a második rész!
Remélem tetszett!
Sietek a kövivel!
Addig is legyen szupi szuper napotok!
Puszi!