Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩

8. rész "...kicsit közelebb került Rebekához..."

- Sziasztok! -intett oda Ricsi.

Mikor oda értek Rebeka leült a Ricsivel szembeni padra Gergő pedig bemutatkozott neki: 

- Helló! Gergő vagyok. -nyújtotta a kezét.

Ricsi is felállt majd megrázta a kezét. Érezni lehetett még az apró sebeket amiket a balesetben szerzett. -Szia, én pedig Ricsi. 

Miután megvolt a bemutatkozás Geri is leült a padra szorosan Rebeka mellé.

- Hoztam nektek egy-egy kólát mert igazából nem tudtam mit isztok, alkoholt nem mertem venni, úgy gondoltam ezt biztos szeretitek. -ecsetelte Ricsi.

- Aranyos vagy, de nem kellett volna. -mondta kedves mosollyal Rebeka majd magához húzta az üveget és a szívószál tartóból pedig kivett egy piros színűt amit bele is rakott az italába.

- Köszönjük szépen! - mondta Gergő is – Nem, alkohol az most szóba sem jöhet, vezetek.

- Lehet egy hülye kérdésem? Illetve szerintem több is lesz ma. -nevette el magát Ricsi Rebekáékra nézve.

- Persze mondjad csak.-mondta lágy hangon Gergő.

- Te vezettél akkor igaz? -tette fel a kérdést Ricsi.

Vele szemben a fiú nagyot nyelt és elvette a tekintetét Ricsiről, most az asztalra szegezte. Rebeka észrevette, hogy feszült lett a kérdéstől így az asztal alatt megfogta a kezét. 

Gergő nagyot sóhajtott majd megszólalt. -Igen. -mondta.

- És… nincs benned félelem a vezetéstől?

- Hát őszintén engem is meglep de nincsen. - kezdett bele Geri. – Olyan tíz-tizenegy  éve van jogsim és imádok vezetni. Tényleg tehát a Rebit is mikor meg ismertem ő szinte sose volt otthon este illetve éjszaka. Nem mentünk soha messze, Desedának különféle részei, Kettős kereszt, Tókaji parkerdő, 25 méteres kilátó ilyenek. És mindig nagyon sokat beszélgettünk, mi valahogy az elejétől kezdve szerintem mindent megbeszéltünk. De vissza térve az eredeti témára. - nevette kicsit el magát nosztalgiázás közben – Nem félek, imádok vezetni. Most szervizbe volt a kocsim , ma mentünk el érte és pont mondtam a Rebinek, hogy ezt az éjszakai ide-oda mászkálást folytatni fogjuk mert anyukájának is meg ígértem, hogy az élet ugyan úgy fog tovább menni. Vagyis nagyjából. -mondta és elhalkult

Rebi finoman meg szorította a kezét jelezve, hogy „nyugi, semmi baj” és egyetért vele. 

- Hát értem. Ez nagyon szép dolog, hogy így itt vagytok egymásnak. -mosolygott rájuk Ricsi

Rebeka és Gergő még egy csomó történetet mesélt Ricsinek de látszólag érdekelte a fiút mert figyelt, és kérdezett. 

- Ricsi most nekem is lehet egy hülye kérdésem? -nevette el magát kicsit kínosan Rebeka

- Na hajrá. -nézett rá Ricsi izgatottan

Rebeka körbe pillantott de csak ők ültek a teraszon, sőt az épületbe sem volt talán éppen vendég hiszen jó idő van, mindenki le ment a Balatonra. 

- Emlékszel, mondtad, hogy te mi miatt voltál a rendelőbe.-kezdett bele

- Persze.

Rebeka nem igazán tudta, hogy folytassa így Gergő átvette a szót. Kicsit közelebb hajolt hozzá az asztalon keresztül. 

- A Rebi most nem igazán tudja kifejezni magát úgy hallom. -mosolygott a lányra – Amikor még a többiekkel bandáztunk elő fordult, hogy a kezünkbe akadt néhány „vicces cigi” amit mi csak filmnek hívunk.