𝕤𝕫é𝕘𝕪𝕖𝕟𝕥𝕖𝕝𝕖𝕟 // 𝕨𝕠𝕠𝕤𝕒𝕟

VIII. mindkét fél felé nézelődök, mint chanel

P.4

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

"ki szerettem volna próbálni őket valami széppel és arra jutottam te lennél erre a célra a legjobb választás."

ez volt seonghwa válasza a festékben borított wooyoung kíváncsiságára, arra ami bevezényele őt a műterembe - tehát az ok az volt, hogy vett három 'édes, új' kamerát a versenyhez, amikkel már iszonyatosan meg szeretett volna örökíteni valami gyönyörűt.

wooyoung előzőleg éppen az utolsó simításokat végezte egy nem túl fehér vásznon, hogy elűzze az unalmat, amit egy bizonyos személlyel való két napos beszélgetés hiánya váltott ki és a megszokott édes mosoly seonghwa arcán egy enyhén szórakozott vigyorrá változott a fiatalabbik sokkolt arckifejezését látván, ami túlságosan is choi sanra emlékeztette őt.

érdekes volt.

így tovább feszegette a témát.

"ó igen? hyung ha nem ismernélek, még a végén azt hinném, hogy fel akarsz szedni." jegyezte meg wooyoung - keresztbe font karokkal, ügyelve arra nehogy összefestékezze a már így is viseltes kötényét.

egy elnyomott, de mégis hangosnak szánt nevetés tört át a szobán.

"mi van akkor, hogyha valóban ezt teszem?" vágott vissza a szőke egy wooyoung számára ismeretlen csillanással a szemeiben. 

és akkor - amint felfogta, hogy éppen egy dolgozóasztal felé hátráltatják őt, arra is rájött, hogy lehet egy ici-picit messzire ment a szúrkálódással.

wooyoung lélegzete megrekedt a torkában, amint háta a hideg fához ért és libabőr futott át rajta, mikor megérezte seonghwa gyengéd ujjait ádámcsutkájától az álláig cikázni.

a fiatalabbik arca akarata elennére is felsült egy pírral, amikor seonghwa végighúzta hüvelykujját az állvonalán, mielőtt megkérte, hogy hunyja le szemeit.

vacillált, hogy hagyja megtörténni azt, amire gondolt, hogy történni fog, vagy pedig hozza szóba az ál-barátját; de seonghwának muszáj volt egyhén beharapnia az ajkát, mielőtt egy iszonyatosan édes mosolyba görbítette volna azt.

így hát wooyung becsukta szemeit és beszívott egy mély levegőt.

a mellkasából majd kiugró szívén át hallotta ruháik halk susuogását, nem is tudva igazán mire várt pontosan.

ámbár amire wooyoung nem számított, az egy nedves és érdes rongy érzése volt az állán, jobb orcájánál és szemölökénél.

egy rongy? gondolta magában.

meglepettségére wooyoung kinyitotta szemeit és látta, ahogyan seonghwa egy mosóronggyal a kezében próbálja letörölni a hígítotott kék festéket a fiatalabbik arcáról, ami a festőállványon pihenő ecsetről került oda. 

"csak viccelek. nem próbállak téged felszedni." szólalt fel újra seonghwa, miközben letette a kezében tartott rongyot.

"jobb ha nem teszed, mert a barátom biztosan lenyakazna téged~" trillázta játékos hangon woooung, miközben iparkodva kutatott egy tükör után, hogy ellenőrizze eltűnt-e minden festék az arcáról.

seonghwa a falnak dőlt, miközben wooyoung arcvonásait fürkészte, belsőleg ámélkodva rajtuk egészen ameddig wooyoung tetten nem kapta  - válaszra siettetve őt.

"ez esetben azt hiszem mártírt fogok halni érted."

wooyoung eleresztett egy zavarodott sóhajt, miközben tovább tisztítgatta magát, "mártírt?"