Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.51~

Jackson

Szülés után pár órával már mindhárman közös szobában voltunk, s kezeinkben foghattuk a lányainkat. Döbbenetes volt, hogy mennyire hasonlítanak Desmondra, ami persze várható volt már az étvágyunk miatt is. De azért akárki meg látta őket elámult, hogy milyen hasonlóság van közöttük, míg tőlünk alig örököltek valamit. Bár az a bárki annyira terjedt ki, míg a gyerekek és Max, Jassa, Tay meg NamJoon látták őket. Állítólag Jimin, Ji-yong és még Seungri is valami fontos ügy miatt nem tudnak egy ideig jönni. Én nem is haragszom rájuk, hiszen saját családjuk van, igaz Seungri Yejunnal van együtt..

Max valami hívásra hivatkozva kisétált, s ezután Minzhuék épp le ültek a szoba sarkában lévő kanapéra, amikor nyílt az ajtó. Kayana és Desmond mosolyogva léptek be, amin már a szemöldökeim ráncoltam.

- Mi volt? - érdeklődött Ilseong.

- Semmi különös - rántott vállat Des. - Megvizsgálta az oldalamat, pár öltés és kész is voltunk. - Legyintett. Amikor az orvos jobban megnézte Desmondot meglátta, hogy milyen állapotban is van. Hoseokal és Wonhoval lesokkoltunk, hogy mégis hogyan nem vettük észre. Hiszen csak egy fekete mackó nadrágban volt, még hozzá az oldala is le volt kötve, ami alatt már egyre több vér csík lett látható.

- Jó, és akkor hogyan sérültél meg? - kérdeztem. - Egyáltalán Kayana miért nem árulhatja el?

- Mert én nem akarom - mondta kimérten, amin már elkomorodtam. - Ne komorodj már ennyire. - Sóhajtotta. - Nem fogom épp itt megbeszélni veletek, majd otthon. Oké? - nézett végig rajtunk, amire már bólintottam. - Na, akkor hadd fogjam meg a lányaimat! - Nagy vigyorral sétált felénk, ami miatt mindenki felnevetett. Bár ahogy felém közeledett kezdett feltűnni valami. Fehér inget és fekete öltöny mellényt viselt a felső testén, lábain fekete vászon nadrág, s hosszú orrú cipő. Persze ebben semmi furcsa nincs, amikor Kayananak is képes ruhát készíteni, de.

Ott az a de, hogy valami szokatlan. És ez akkor lett bizonyos, amikor az ágyam mellé állt. Monssali felé nyúlt, de én jobban húztam magamhoz, amit látva felnézett rám. Tisztán éreztem a hirtelen keletkezet feszült légkőrt, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Már a hangjából is felfedezhettem volna, hogy valami nagyon nem oké.

- Te ki vagy? - kérdésem után olyan csend lett, amiben még egy tű le ejtését is hallani lehetett volna.

- Hogy érted? - kezeit vissza húzta, de a szemeit nem vette le rólam. - Desmond vagyok. Mégis ki lennék? - Monssalit még jobban húztam magamhoz, már-már az ágyban is próbáltam távolabb kerülni tőle.

- Te egyáltalán nem Desmond vagy - feleltem.

- Miről beszélsz apu? - Minzhu elhaltan kérdezett, de ekkor nem érdekelt. Wonhora és Hoseokra néztem, s még ők is komor tekintettel figyelték a férfit.

- Valóban nem ő az - szólalt meg Hoseok, amitől még jobban nőtt a feszültség.

- Mégis miről beszéltek?! - akadt ki Yejun. - Mi az, hogy ő nem apa?! - Férfi Yejunra pillantott, majd vissza ránk. Ekkor mosolyogva összefonta kezeit a mellkasa előtt, s vagy két lépést hátrált tőlem.

- Nem hittem volna, hogy így észreveszitek köztünk a különbséget - szavaitól a szívem a torkomba dobogott, s Kayanara kaptam a tekintetem. Ahogy találkozott a tekintetünk nagyobb lett a mosolya, amivel teljesen összezavart. - Vajon ki lehetek? - Lassan a férfira néztem, aki még mindig mosolygott.

- Hol van Desmond? - kérdeztem halkan, már-már félve.

- Nincs semmi baja, épp az orvossal balhézik - mutatott az ajtó felé. - Valójában meglepetés lettem volna, de nem bírtam ki. - Rántott vállat.