Egy történettel kezdődött

4. A találkozás

 Reggel kómásan ébredtem hiszem majdnem éjfélig beszélgettünk királykékpoker-el vagyis most már Dáviddal. Ebből pedig az következett, hogy majdnem lekéstem a buszt, de hatalmas futás tehetségemnek hála ( na persze én és a futás azért, ne nevettessem már ki magam) elértem. Lihegve kapaszkodtam fel a járműre ami nem igazán várta meg, hogy helyet foglaljak, mert rögtön kilőtt.

- Jó reggelt! - köszöntött a szokásos jó kedvében Emese. - De nyúzottnak tűnsz.

- Hát ami azt illeti kicsit az vagyok. Meg sokkos is. Emsi lehet a tegnapit csak álmodtam. - mondtam két ásítás közepette.

- Na akkor mesélj mit álmodtál.- fordult felém kívancsian.

- Hááát az úgy volt...- kezdtem bele.

- Ha lehet mielőtt még megőszülnénk.- sürgetett egy kicsit, hogy mondjam már.

- Na szóval az van, hogy igazatok volt.- mondtam ki egy szuszra.

- Már mint kinek is? - tettetett mint aki azt sem tudja miről van szó.

- Tudod.- súgtam oda neki halkan.

- Igen, de tőled akarom hallani.

- Jól van, fiú. Tessék kimondtam.

- És?- nézett rám ártatlan boci szemekkel tovább.

- Igazad volt. Neked is és Adriánnak is.

-  Na látod és nem is volt olyan nehéz.- veregette meg szarkasztikusan a vállamat.- És mi volt?

- Dávidnak hívják és ki nem fogod találni hova jár iskolába.- folytattam a történtek elmesélését.

- Hm?- nézett rám kérdőn.

- A testvér iskolánkba.- mondtam ki végül

- Ne már.- képedt el hirtelen.

- De, de- bólogattam.

- És mit mondott még? Csak mert a fáradtságodon túlmenően nagyon ki vagy rittyentve. - nevette el magát.- Szóval?

- El hívott órák után a kedvenc könyvesboltunkba. De nem tudom elmegyek-e.

- Mert ugyan már mért nem? - vont kérdőre rögtön.

- Alig ismerem. - válaszoltam.

- Jó, de nem egy sikátorba hívott vagy abba a kihalt parkba ahol írni szoktál hanem egy publikus helyre. Ez is azt jelzi, hogy tiszták a szándékai. És ha már így kiöltöztél...

- Nehogy már olyan nagy cucc legyen.- szakítottam félbe mielőtt megint azt mondhatta volna mennyire ki vagyok csípve. Mert nem éreztem úgy, hogy ki lennék.

 Ugyanis az arcomon csak a szokásos volt látható egy kis szempillaspirál és egy kis púder. Egy fekete vastag harisnya volt még rajtam arra egy deréknál megkötött púder rózsaszín rövidnadrágot húztam, felűlre pedig királykék és lila kockás inget húztam fel. Talán csak minimálisan távolodtam el egy kicsit az átlag önmagamtól.

- Jól van azért ne harapd le a fejemet. - tette fel védekezően a két kezét.

- Igaz, bocsi. - mondtam azzal a busz megállt mi pedig leszálltunk és ma mindhárom fiú jelen volt. Vagyis nekem kettő Emsinek pedig egy barátja volt ott a megállóba mikor leszálltunk.

 - Szasztok! - léptem oda a barátaimhoz, hogy megöleljem őket.

- Csá, de csini vagy. - ölelt meg Bálint és meg fogva a kezem pördített rajtam egyet.