AMARE - Szerelmes novellák ✔️

Éjfél

December 31. 23:00 - 1 óra éjfélig
Finn és Cooper kidobták, már kissé részeg barátjukat házánál. Jason gyakorlatilag már kiütve érkezett a bulira. Az akkor még nem is volt annyira rossz, akkor kezdődött a baj, amikor Jason lehányta magát és úgy bűzlött, mint valami kukás. Alapvetően még nem ezzel sem lett volna probléma, csak aztán mindenki panaszkodni kezdett a szagra, így Finn és Cooper bevállalták, hogy hazaviszik a srácot, aki bealudt az egyik kanapén.
Hát igen, Jason jól bevetette magát a szilveszterbe, és ki vitte volna haza, ha nem a két legjobb haverja.
Finn egyébként is elvállalta a sofőr szerepét az éjszakára Cooper pedig csak a társaság miatt tartott velük.
Amikor ágyba rakták Jasont és indultak a kocsihoz, hogy visszamenjenek a buliba, megszólalt Finn telefonja. A barátnője volt az.
-Szia szépségem! - szólt a telefonjába Annát üdvözölve.
-Szia! Merre vagy? - érdeklődött a lány, hangjából enyhén kivehető aggodalommal. Hiszen azt tervezték, hogy pontosan nulla óra nulla nulla-kor csókkal ünneplük első, együtt kerdett évüket.
Ám az élet néha úgy hozza, hogy haza kell vinni egy részeg havert.
-Most ülünk vissza a kocsiba. A GPS dugót írt, de szerintem pont vissza fogunk érni. Max versenyzem egy kicsit - nyugtatta Finn barátnőjét egy kis poénkodással. Egy aggódó, de ugyanakkor bizakodó sóhaj hagyta el a lány száját.
-Rendben! Siessetek, de óvatosan vezess! - adott még egy utolsó, gondoskodó tanácsot a lányt, mielőtt még lerakták volna.
-Úgy lesz édes! Megyek hozzád! - ígérte meg neki Finn és egy mosoly jelent meg az arcán óvó barátnője miatt. Mindennél jobban szerették egymást.
-Csók! - köszönt el Anna és lerakták a telefont. Finn még mindig vigyorogva beletúrt a hajába, ahogy gondolatban már az éjfélnél járt.
-Na menjünk a csajodhoz tesó! - veregette meg Finn vállát Cooper és beindították a kocsit.

December 31. 23:15 - 45 perc éjfélig
A szilveszter világszerte bolonddá teszi az embereket. Egy évben egy éjszaka, amikor mindenki megőrülhet kedve szerint, hogy aztán szörnyű másnapossággal kezdhessék az új esztendőt.
Ez persze Annával sem volt másképp, bár ő közel sem akart annyit inni, hogy berúgjon. Csak könnyedén iszogatott épp annyit, hogy jól érezze magát.
Amióta Finn elment Cooperrel, azóta folyamatosan a lány kezében volt a telefonja, hogy bármikor megnézhesse az időt.
Soha nem volt még szilveszteri csókja, de soha senki nem is volt annyira fontos számára, mint Finn. Amikor pedig a fiú elment, onnantól kezdve folyamatosan azon stresszelt, hogy nem fog időben visszatérni.
A bulin sokan voltak. Mindenki jól szórakozott. Volt aki hányt, volt aki kint cigizett, volt aki még csak most érkezett és olyan is akadt aki már hazament.
Anna sokat beszélgetett barátnőivel, akik mostanra tovább léptek, esetleg találtak maguknak egy ideiglenes párt az éjszakára.
Idegesen pillantgatott mobilja kijelzőjére, hátha jelentkezett a barátja.
Nem bírt megnyugodni, annak ellenére, hogy az agya tudta, hogy azt kellene. Azt mondogatta magának, hogy Jason haza, ha jó a forgalom, akkor 15 percre van kocsival és vissza is annyi. Valahogy ez sem segített.
Megpróbált néhány emberrel beszélgetni, de már senki sem volt olyan állapotban, hogy hosszabb társalgásra is képes legyen, így hamar megunták egymást egy-egy emberrel, aki végül elment egy, az ő állapotához passzoló társat keresni.
Egy idő után Anna nem bírta és megint fel kellett hívnia Finnt.

December 31. 23:21 - 39 perc éjfélig
Finn és Cooper, ahogy azt a GPS előre megjósolta, a dugóban álltak. Az ember azt hinné szilveszter éjszakáján mindenki vagy az utcán, vagy egy szórakozóhelyen, vagy éppen egy házibuliban tombol, nem pedig a francos dugóban áll. Bár ezen az éjszakán különösen sok bérelhető limuzin járta a várost, különleges újévi élményt kínálva a benne ülőknek és a sok útlezárással együtt tényleg tömegnek tűnt az a néhány elvetemült ember, aki úgy döntött kocsiba száll.
Úgyhogy Finn éppen idegesen tenyerelt a dudára, mert úgy tűnt, az előtte lévő kisbusz sofőrje elbóbiskolt, amikor Anna hívta.
-Megint az asszony? - kérdezte Cooper szórakozottan.
Ő már szintén nem volt túl józan állapotban, de azért még részeg sem volt. Éppen csak becsiccsentett. Csipkelődő beszólását Finn egy rosszalló pillantással ajándékozta, majd felvette a telefont.
-Sietek szívem! Már csak húsz perc szerintem - szólt bele köszönés nélkül a telefonba.
-Rendben! Ne haragudj, hogy már megint hívlak, de izgulok és unatkozok és már fárasztó az okásó embereket nézni - magyarázkodott a lány, idegesítőnek tűnő hívásai miatt mentegetőzve. Finn azonban inkább aranyosnak, mint rossznak találta Annát és akarata ellenére is egy szeretet teljes mosoly kunkorodott arcára, ahogy a lány bugyuta dolgokat hadart.
-Ígérem szépségem visszaérek! - állította meg Anna hadarását, aki felsóhajtott.
-Várlak! Csók! - zárta le a lány visszafogva magát a további magyarázkodástól.
-Szia! - köszönt Finn is, majd visszaejtette a telefont az ölébe.
-Azta... te nagyon szereted ezt a csajt mi? - érdeklődött Cooper Finnt méregetve, aki először azt sem értette miről beszél barátja. Aztán eszébe jutott, hogy még mindig vigyorgott, mint valami kisgyerek.
-Tudod, hogy milyen sokat küzdöttem érte, hogy az enyém legyen - mondta Coopernek és egy pillanat alatt lejátszódott előtte az a két év, amit Annával egymás üldözésével töltöttek. Már első pillanattól kezdve volt köztük kémia, ám akkor még Annának barátja volt, Finn pedig nem ért rá. Aztán összevesztek, kibékültek, szomorúak voltak, majdnem összejöttek. Hosszú és rögös út vezetett ahhoz, hogy végre összejöjjenek. Finn azonban úgy gondolta minden pillanata megérte. Hiszen végre összejöttek és soha egyikük sem volt még ennél boldogabb. Mindketten tudták, hogy minden tökéletes lenne, ha összejönnének, de soha nem volt jó az időzítés. Legalábbis mostanáig.
-Tudom tesó, tudom - bólintott Cooper és egy boldog, büszke mosoly terült el az arcán látva barátján, hogy most tényleg tökéletes az élete. Végre.