Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Nem akarlak többé látni!

Tomot meghalni látni - még ha ez csak egy film -, sokkoló volt.

Most sem tudtam egyszerre, elejétől a végéig megnézni, mert néha más dolgunk volt. Főleg Tomas és Edith jelenete után.

- A századforduló körül az angol nemesek nem hordtak alsónadrágot?

- Ez most hogy jutott eszedbe? - még ott csillogott a szemében a kéj, épp csak lecsillapodott a zihálásunk. Egész testemben éreztem a szívdobbanásait, szívtam be az illatát. Életem első és remélem egyetlen szerelme ott feküdt a karjaimban.

Megszereztem a távirányítót, és addig kerestem, amíg meg nem találtam azt a részt.

- Tessék - mutattam Tomas csupasz fenekére. -, látsz te ott alsónadrágot? Amúgy ezt hányszor vettétek fel?

- Egyszer. - fújtatott egy nagyot, és rám fordult.

- És előtte hányszor gyakoroltátok?

Rám emelte a tekintetét, én meg végigsiklattam a kezem a fenekén, ugyanúgy, ahogy Edith tette. - Ugye nem vagy féltékeny típus?

- Nem vagy a tulajdonom.

Hosszú percekig csak néztük egymást, és kezdtem zabarba jönni tőle. Valami fontos dolgot akar mondani, ezt éreztem a zsigereimben. De nem voltam felkészülve rá, pedig másra sem vártam napok óta.

- Tom? - törtem meg a csendet.

- Hm? - ő is kizökken, de csak annyira, hogy megcsókoljon.

- Mondanom kell valamit. - A könyökére támaszkodott, úgy figyelt. - Venned kell egy tükröt az ágyad mellé.

- Hogy mi van? - ellazultak az izmai, és az a valami, ami a komorságát okozta, az ami már ott volt a nyelve hegyén, a nevetésével eltűnt. - Minek az a tükör?

- Mert beindulok tőle ha látom a feneked.

- Ugye nem... még mindig...? - a válla felett hátranézett. - Te kis perverz!

- Hogy én? Ki mutogatja az egész világnak a seggét?

Játékosan belekarmoltam az említett testrészbe, de nem nevetett. Meg sem mozdult. Visszajött az a pillanat, és ránk telepedett.

- Amúgy éreztem. - kicsit fészkelődött a lábam között.

- Mit? Mit éreztél?
Hosszan csókolt, érzékien, a haja egyszerre csiklandozott a szakállával.

- Hogy beindultál. - Olyan lassan csúszott belém, hogy azt hittem, sosem ér a végére. - Leti? Leticia Beth Contreras?

A vér, ami eddig fénysebességgel zubogott az ereimben, megfagyott. Nem tudtam megszólalni. Levegőt venni sem! Pislogtam csak. Hát kimondja...

- Hozzám jössz feleségül?

Felrobbantak a csillagok, a Tejút elfojt valahol a végtelenben, a jéggé fagyott vérem ezrednyi pillanat alatt összpontosult egyetlen egy helyen, és olyan heves orgazmussal válaszoltam, ami még őt is meglepte. Amikor végre levegőhöz jutottam, akkor sem tudtam válaszolni.

Nevetett rajtam. - Ezt most vehetem igennek?

- Én meg megfontolt, komoly kérdésnek? Tom mit adhatok én neked?

- Megvalósítod azt az álmot, amit meséltél. A vidéki ház meg a két kutya megvan hozzá. Már csak a gyerekek kellenek.

Majdnem mondtam, egy már úton van, de észrevette rajtam, és inkább belémfojtotta a szót. Hosszan szeretkeztünk, és arra gondoltam, azokban a röpke józan gondolatokban - amik nagyon ritkán törtek rám - hogy még egy csata az enyém, de kettő, a legnehezebb még hátra van.
A sorsdöntő ütközetek, amiket meg kell vívnom ahhoz, hogy a háborút megnyerjem.