Rei élete egy fiú iskolában

10.fejezet

Rei szemszög:

Halkan szuszogva alszom a sátorban, egy idő után nyöszörögni kezdek.
- Anya... Elveszett.. A medál.. Sajnálom.. - motyogom ezeket a szavakat, anyámat látom magam előtt és szomorúan nézek rá, ő elmosolyodik és megölel  " Semmi baj"  suttogja majd el tűnik így békésen alszom tovább, holnap addig nem nyugszom míg nem lesz meg a medál, nagy szükségem van rá..
- Rei,Ébredj - hallom és valaki óvatosan elkezdi rázni a vállam hogy felkeljek. Kómásan kinyitom szemeim és Dimitrit nézek. Gondolom én következek az őrködésben.. Ásítva felülök..
- Te jössz - mondja kis álmos rekdséggel a hangjában. Leveszi a csuklójáról az óráját és felém nyújtja. - Majd keltsd fel Natsut - kezd el vetkőzni majd lefekszik.
- Rendben. - mondom az órát a karomra rakva majd kimegyek őrködni.. Leülök egy nagy kőre..
Őrködöm,hallom a bagoly huhogását meg az éjjali állatokat ahogy mászkálnak. Jó egy kicsit itt kint lenni..

Pár óra múlva az órára pillantok. Még 1 óra az őrködésemből. Hirtelen hallom hogy valaki mozgolódik és megrezzenek de észreveszem hogy Dimitri az aki morcosan mászik ki a sátorból és jön felém.
- Nem tudsz aludni? - pillantok fel rá
- Nem. Általában rosszul alszom. Sok dolgon kattog az agyam.
- Oh. Értem. És most min kattogott az agyad? - nézek rá érdeklődve.
- Biztos már alig várod hogy fejeződjön be ez a verseny.. Nekem mondjuk tetszik ez az erdő túrázós rész de az nem jó hogy figyelni kell meg ne támadjanak - húzom el szám.
- Nekem is bejön.. Bár egy kicsit aggódom az embereimért.. Tudod, szar alakoknak tűnnek, de valahol mélyen belül jófejek.
- Ha te mondod.. Bár nekem nem szimpatikusak - sóhajtok majd elterülök a földön és kezem fejem alatt összefonom és nézem az eget.
- Mert nem ismered őket. - ül le kicsivel távolabb és egy fának dönti hátát.
- Amúgy miért gondolod azt hogy furcsán viselkedem veled? - pillant felém, felállok és oda menve vele szemben leülök.
- Miért, tán nem így van? - vonom fel szemöldököm.

Dimitri szemszög:

-Pedig nagyon igyekszem úgy tenni mintha nem így lenne- mondom halkan a szemeibe nézve. Tényleg furcsán viselkedek vele, mert furcsa hatással van rám. Nem fogok neki hazudni csak figyelem a szemeit, hátha rájövök, arra, hogy miért érzem azt amit. Nem lenne szabad sőt biztos, hogy nem vagyok meleg hiszen... Rengeteg barátnőm volt már és neki is fiúhoz képest elég lágy vonásai vannak.
- Értem. De miért van ez? - araszol közelebb hozzám szemeim fürgészve.
-Van benned valami furcsa. Valami más... És nem feltétlenül arra gondolok, hogy meleg vagy - mondom hisz már sejtheti, hogy kihallgattam, ahogy a nyuszival beszélget. Nem akarom elmondani neki, hogy az zavar a legjobban amit belőlem kivált.
- És te honnét is tudod ezt? Kihallgattál?- vonja fel szemöldökét.
- Nem direkt hallgatalak ki, és nem tudom meg mondani pontosan. De próbálkozom, veled nem furcsán viselkedni
- Rendben. Úgy legyen. Előttem nem kell titkolni az érzéseid - vigyorodik el rám kacsintva. Morranok egyet...
Milyen érzelmek?. Ez kicsit gondolkodóba ejtett miközben  szívom a cigim majd eldobom a csikket.. Ez alatt ő felkelti Natsut így elvonulunk mindketten a sátunkba.

Egy ideig a sátor tetejét bámulom majd elalszom. Annyira közel kerül hozzám az éjszaka folyamán álmában hogy mikor finom illatát megérzem reflex szerűen ölelem magamhoz Reggelig így vagyunk, fél álomban kicsit elmosolyodom, majd szépen lassan eszembe jutt, hogy hol vagyok és kivel ezért ki is pattannak a szemeim. Nem lököm el de nagyon hamar kimászok a sátorból. A picsába...
Kint Buch már kávézik,
-Mi van főnök szarul festesz - mondja kitöltve nekem a kávémat.
-Mert te aztán olyan nagyon szép vagy így korán reggel - erre elnevetjük magunkat és leülök mellé kávézni. Majd mikor már Natsu is felébred folytatjuk utunkat.