Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.52~

Jackson

- Mire akarsz kilyukadni? - Desmond sziszegésére vissza néztem rájuk.

- Hogy legyél férfi és kérj egy kibaszott esélyt, ha már segítesz házat is venni! - kiabált az arcába, közben ránk mutatva.

- Mi? - kérdeztünk vissza egyszerre Hoseokkal és Wonhoval.

- Miről beszélsz? - Des sóhajtva fordult felénk, amin felhúztam a szemöldökeim.

- Ez a barom pénz ügyileg kisegít engem abban, hogy a többiek házat vehessenek - nézett ránk, de nekem tátva maradt a szám. - Jimin, Ji-yong, Seungri és még Seejun, Márk meg Ki-Joon, Sang-Hee épp eladó házakat keresgélnek, és ha sikerült venniük akkor felhívnak.

- Seejun? Márk? - húzta fel szemöldökeit Wonho. - Te vissza hoztad azt, aki egy gyomor ütéssel elintézett? - Nyitotta a száját, de be is csukta.

- Érzékeny pont, oké? - sértődöttségén felkuncogtam, amire már ismét sóhajtott.

- Miért nem a WhiteDragon házába mentek? - Minzhu kérdésére Desmond ránézett.

- Mert létezik a csoport - felelte. - Akkor azért használhattuk, mert a csoport feloszlott. - Elhúzta a száját, de bólintott.

- És? - Hoseok felhúzott szemöldökkel nézett Desmondra, aki zavartan nézett vissza rá. - Komolyan nem fogod megkérdezni?

- Minek? - meghökkenve nézett rá, amin Desmond még zavartabb lett. - Mármint hiába kérdezném, hiszen már egy család vagytok. Szóval ne nézz így rám! - Mutatott Hoseokra, közben Bewitchert egy kezében tartotta, aki úgy tűnt a szavai ellenére nagyon is élvezi.

- Hiába kérdeznéd? Te szórakozol velem? - hitetlenkedett. - Wonho csak úgy a levegőbe beszélt neked? Vagy míg Des bolygóján voltál megsüketültél? - Kérdéseitől a zavart tekintete lesajnáló lett. - Ne nézz így! - mutatott rá, amin már a gyerekek is elmosolyodtak. - Vagy ennyire félsz a visszautasítástól? - Ahogy megmerevedett Wonhoval összenéztünk. Tisztán kivehető ebből, hogy valóban ettől tart. - Hát te valóban barom vagy.

- Abba hagyhatnánk ezt a baromozást? Kezd elegem lenni belőle! - sziszegte, de közben Dest nézte, aki rávigyorgott.

- Mi is féltünk, amikor Sungkyun hirtelen felbukkant, és te nem emlékeztél ránk, miközben terhesek voltunk tőled - Wonhora pillantott. - De nem adtuk fel, és harcoltunk érted, hogy újra velünk lehess. Aztán eltűntél 18 évre, és akkor megint nekünk kellett harcolnunk érted. És amikor minden jóra fordult volna te meghaltál. - Sóhajtva elfordította a fejét, amin Wonho keze ökölbe szorult. - Négy év után felbukkansz, segíteni akarsz nekünk, de semmit se akarsz tőlünk. Mi van, ha Desel vagyunk? Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki annyira ellenszenves lenne veled, sőt. Nagyon is jól kijöttök. - Des felhúzott szemöldökkel nézett Desmondra. - Ne is merd tagadni!

- Eszemben sincs - védekezett Des. - Jól látod a dolgokat. - Mosolygott ránk. - Engem egyáltalán nem zavar, sőt - ahogy Desmondra nézett megvillant valami a szemében, ami rögtön feltűnt mindhármunknak. Egymásra néztünk, majd újra rájuk, de az a villanás már sehol se volt a tekintetében. Lehet beképzeltük..?

- Szóval kinyögöd még ma? - Hoseok ingerült hangjára ismételten felsóhajtott. Még erről se szokott le. Mindig sóhajtozni tud, amikor valami nem tetszik neki, vagy nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Des nemes egyszerűséggel hátba verte, amin felszisszent lépve egyet felénk.

- Szóval.. - köszörülte meg a torkát. Annyira szerettem, amikor az érzelem mentessége ellenére zavarba tudott jönni. Még ebben is különböznek, hiszen Dest eddig nem láttam zavarban, semmiben sem. Inkább élvezi, ha minket zavarba hozhat. - Megértem, ha nemet mondtok, meg is érdemelném. - Szavaira egymásra néztünk felhúzott szemöldökkel, majd vissza rá. Kezdi felbaszni az agyam, ahogy viselkedik. Egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy Hoseok és Wonho célozgattak arra, hogy könnyedén visszafogadjuk.. - Kérhetek tőletek egy utolsó esélyt? - nézett fel ránk, de olyan esetlen tekintettel, amin elszorult a torkom. Fél, nagyon fél a visszautasítástól, amit valahol meg is értek.