Lelkiismeret (BEFEJEZETT!)KIADOTT!!🤩

9.rész "...olyan 5 óra fele elmegyünk érted..."

Reggel Rebeka a telefonja rezgésére ébredt fel, szerencsére Gergő nem kelt fel rá szóval gyorsan a kezébe is vette. Anyukája volt az. Hirtelen kipattant az ágyból, szépen halkan kiment a szobából ,miután be csukta az ajtót akkor vette fel, hogy „szobatársa” tudjon aludni. 

- Jó reggelt, anya! -köszönt kómásan Rebeka.

- Szia, felkeltettelek?

- Hát negyed 8 van, de nem baj legalább időben felébredtem. -mondta az órára pillantva.

- Neharagudj, csak most van időnk. Hogy vagytok? -érdeklődött édesanyja.

- Hát megvagyunk. -mondta Rebeka és elmesélte neki a tegnapi napjukat nagy vonalakban.

Nyilván a „filmről” nem esett szó. 

- Na az szupi. -mondta anyukája.

- Igen, ma már el is megyünk valahova még a Bea is jön. -ecsetelte

- Na az tök jó, nem szabad elpunnyadnotok.

- Tudom anya.

Rebeka és anyukája még beszélgettek egy kicsit majd elköszöntek egymástól. A lány már nem tudott visszaaludni így inkább elkezdett otthon ténykedni. Először is elszívott egy cigit és megivott egy energiaitalt az étkezőben. Majd mivel fogytán volt az ennivaló ezért gondolta össze dob valamit ebédre meg esetleg estére is, ha marad. 

Nem igazán volt még kedve valami konkrét dolgot össze rakni, szerencséjére mikor benézett a fagyasztóba észre vette, hogy van sült krumpli és töltött hús lefagyasztva. Azt meg nem akarta annyival előbb megcsinálni, mert az frissen jó így hát vissza battyogott a szobába. 

Mikor beért Gergő valószínűleg valami rosszat álmodott mert hevesen forgolódott és mondogatott is valamit. Rebeka odament, leült mellé majd elkezdte finoman simogatni. 

- Semmi baj, Gergő. Nyugi. Itt vagyok! -mondta neki halkan.

A fiú szépen lassan be is fejezte az intenzív mozgást de szorosan oda bújt Rebekához aki az ágy szélén ült. 

- Na Geri, ez így nekem rohadt kényelmetlen ám.- mondta nevetve.

Gergő beljebb feküdt és hirtelen finoman oda rántotta Rebekát.

- Így már jó? -kérdezte és közben kinyitotta a szemét.

- Hát, kényelmesebb. -mondta Rebeka nevetve.

Gergő a hátára feküdt Rebeka pedig felkönyökölt. 

- Mit álmodtál? -kérdezte mélyen a szemébe nézve.

- Hagyjuk. -mondta egy nagy sóhajjal az elején.

- Rendben ahogy szeretnéd.

Gergő magához ölelte Rebekát, ő pedig természetesen viszonozta azt. 

Rebeka hallotta, milyen gyorsan ver Gergő szíve, biztosan borzalmas álma volt, gondolta. 

- Kérsz kávét Geri? -nézett rá nagyszemekkel Rebeka.

- Igen az jól esne.

Rebeka felpattant majd kiment a konyhába. Már elég régóta ismeri ahhoz, hogy megtanulja hogyan issza a kávét, sőt már ezer éve saját bögréje is van náluk. Az említett bögrét Rebeka elő kereste. Nem túl nagy, kék és grimaszoló arc van rajta mintaképpen. Öntött bele kávét, tett bele kettő kiskanál cukrot, össze keverte és elindult a szoba felé. Gergő nem szokta megmelegíteni, főleg nem nyáron. 

- Tessék. -nyújtotta át neki mosolyogva mikor beért a szobába.

- Édes vagy, köszönöm.- vette el Gergő. - Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy?-érdeklődött.