Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Elcseszett egy esküvő

Hamar eltelt a három hét, és nem mondom, hogy szerelmes lettem, csak azt, hogy Luke és köztem minden rendben van. Hercegnő felélénkült, ahogy én is. Jó barátnő, meghallgat, türelmesen, és nem vádol, nem vitatkozik. Este a feje a hasamon, már tudom miért. Ő sokkal jobban hall, mint én. Néha rám néz, megsimogatom a fejét és nyögve visszarogy.

- Hiányzik Bobby, ugye szívem? Beleszerettél, mi? Meg tudlak érteni. 

Egy este vacsoránál Luke felnézett a tányérból. - Tom rákérdezett, hogy ki a csaj?

Mondta fülig érő mosollyal. Nekem meg majdnem kiesett a kanál a kezemből. Aztán gyorsan visszadugtam a számba, és úgy néztem rá.

- Milyen csaj?

- Aki miatt boldog vagyok. Nagyon kíváncsi rád.

- De hát ismer. - A hétvégi kiruccanás óta visszajött az étvágyam, de nagyon vigyáztam. Nem felszedni semmi zsírt. Holnap esküvő, és rám varrják a ruhát, ezért csak saláta és párolt zöldségek, sovány hússal. Én, aki mindig imádtam főzni és enni is, csak csipegetek, mint egy madár, és nyúlként falom a salátát.

- Nem mondtam rólad semmit... Azt mondta, hogy ha érzem, ő az igazi, akkor ne hagyjam kicsúszni a kezem közül. Megfogadtam a tanácsát, úhogy... - felállt megindult felém. Nem tetszett ez az egész. - Leticia Beth Contreras, hozzám jössz feleségül?

Azt hittem kiköpöm az összes salátát. 

Egyszerű kis karikagyűrűt tartott a markában, és annak rendje és módja szerint letérdelt. 

- Ez édesanyám gyűrűje volt. Apa adta ide legutóbb, hogy ezzel kérjelek meg.

Ez nem fair, nagyon nem! Miért rontja el most ezzel? Kínos másodpercek, aztán valami kitör belőlem. Vagyis pontosabban az előbb megrágott saláta követelt szabadságot magának. Épp hogy a kezem a szám elé tudtam tenni, és nem hánytam telibe Luke-ot a pirulós arcával meg a gyűrűjével együtt.
Percekig öklendeztem a WC felett, mire végre kijött az, ami  ki akart. Felkelni is alig bírtam.

Ha holnap telehányom a lakodalmas asztalt, az lesz csak a jó mulatság. Elképzeltem, ahogy áll Zawe, fején a salátalevelek. Önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Luke! Segíts nekem!

Beszaladt, kicsit visszahőkölt. - Ez ugye nem tőlem volt? 

- Ne haragudj! Túl gyorsan ehettem. Nem vagyok jól. Ezt az egészet tegyük át holnapra.

Megint időt nyertem. De nem voltam jól. A gyomrom forgott, émelyegtem egész nap. Nálam a reggeli rosszullét úgy gondolta délután háromnegyed egyre ütemezi át magát. Aztán ötkor, mintha elvágták volna.

- Leti. Le tudsz jönni? - nyitott be, és fülig ért a szája. - Most hozta a futár. Az első évad.

A képregényem: Loki, a futótűz. 

Kikaptam a kezéből és belelapoztam. Csodálatosan szép színek, és nem fényes, hanem újrahasznosított papíron, ahogy kértem. Alig lapoztam végig, mikor csengett a telefon.

- Ő is megkapta... - Kérdeztem ki, de csak intett a fejével. - Szia! Megkaptad?

Tom volt az. Luke intett, menjek közelebb, de amikor meghallottam a hangját, elgyengült mindenem.

- Már akkor is láttam, hogy fantasztikus lesz. Szívből remélem, hogy szeretni fogják. Megérdemli. - Nagyot nyeltem. Olyan szépen mondta, hogy minden visszatért. A vágy utána, a szerelem, amit eddig nagy keservvel és kínnal sikerült elnyomnom, ez most rám tört.  És vele más is. Apró buborékok pukkantak a hasamban, halálra rémítve vele engem. Kirohantam a mosdóba, és csak ültem a WC-n.