Csak Fogadásból

2.

A játszotéren vagyunk. Te a padon ülsz, elöre hajolva, a lábaid kicsit szétnyitva és a lábaidon könyökölve a kezedre támasztva a fejed nézel engem. Én a hintában ülök és a lábamat nem emelve fel a földröl mozgatom a hintát. Hirtelen megszólalsz, hogy miért vagyok messze töled. Nevetve rávágom, hogy mert messze vagy a hintától. Szokás szerint sóhajtasz egyet. Felállsz és közvetlen elöttem megállsz. Megfogod a hinta láncait amitöl elnevetem magam. Te mosolyogsz és homlokon puszilsz. Felnézek rád. Lehajolsz és megcsókolsz. Megkérdezed, mit szeretnék csinálni. Rávágom szokás szerint, hogy nem tudom és vissza kérdezek. Elgondolkozol és te is azt mondod, hogy nem tudod. Felállok, mire elengeded a hintát és hátrább lépsz. Szó nélkül elindulok, megkérdezek, hogy hova megyek mire megvonom a válam. Oda jössz mellém és megfogod a kezem. Én felemelem, megpuszilom a kezed és rászoritok. Elindulok arra amerre elöször sétáltunk. Most is sötét van de nincsenek az ünnepi világitások. Csak a lámpa fény alatt sétálva megyünk a vasutállomás felé. Megkérdezed miért megyünk oda, mire mosolyogva rád nézek. Mondom, hogy a futopályára megyünk, hisz amikor elöször arra mentünk nem jártuk körbe. Megállitasz magad felé forditasz és merkérdezed, hogy baj, hogy nem mentünk körbe.Pipiskedve közelebb hajolok hozzád, annyira hogy a szánk majdnem össze ér. "Nem baj, nagyon is tetszet, hogy akkor nem mentünk körbe". Majd megcsókolak. A derekamra rakod a kezed és közelebb húzol magadhoz. Majd puszit nyomsz az orromra. Újra megfogod a kezem és megyünk tovább. Én szokás szerint folyamatosan a kezünket nézem. A zebránál megállunk, megint megpuszilom a kezed. A palyához érve, megint abba az írányba megyünk mint múltkor. Arrol mesélsz milyen volt ott futni. Hirtelen megállok és hozzád bújok. Derekamra teszed a kezed. Az arcomat a mellkasodba furom. Te meg kérdezed miért bújkálok. Rávágom, hogy nem bújkálok, de még mindig nem nézek rád. Az állam alá rakod az ujjad es felemeled a fejem. Megigazitasz egy tincset és megcsókolsz