Hercegnő és Bobby (Tom Hiddleston Fanfiction 🔞) befejezett.

Százezer font(🔞)

Valahogy eljutottam két sarokig, amikor kocsi fékezett mellettem. Annyira szerettem volna, ha Tom az. Kiugrik, a karjába kap, és elmondja mennyire szeret, és nem bírta elvenni Zawet. Nyílt az ajtó, de nem ő dugta ki a fejét.

- Gyere hazaviszlek! Szállj be, mert megfázol.

Vacogva ültem mellé, csüggedten, csontig átázva. Megálltunk a hátsó kapunál, és felém fordult. Rá sem akartam nézni, inkább a legördülő esőcseppekkel voltam elfoglalva.

- Mikor akartad elmondani? Az esküvőnk után?

- Honnan veszed, hogy hozzád akartam menni?

- Jaj bocsánat, Contreras kisasszony. Akkor csak a kosztért, meg a kvartéjért feküdtél le velem?

Úgy szájba vágtam, hogy felszakadt a bőre. - Hogy mered? Nem maradok nálad egy percig sem. Vigyél kérlek egy hotelbe, és holnap küldesd utánam a holmim.

Luke arcát ellepte a bíbor pír. Talán a beszólástól, talán a pofontól. Három helyett kapott, úgyhogy nem csodálnám, ha attól borult volna lángba az arca. - Ne haragudj! Nem úgy értettem. Gyere haza, és mindent megbeszélünk. Jó?

- Nem hazudok tovább. Nem szeretlek, soha nem is foglak. De köszönöm, amit értem tettél. Egyedül szeretnék maradni.

- Esküszöm békén hagylak, csak ne menj el!

Maradtam, mert nem volt hova menni. A szállodák, hotelek bezártak, én pedig minden esélyt eljátszottam. Csak Lena maradt, de oda akkor se mennék, ha az utcán kötnék ki. Bevackoltam magam a régi szobámba, és kerültem Luke-t. Pedig ő jött. Kopogtatott, hogy éhes vagyok-e, hogy hozott innivalót, de nem nyitottam ajtót. Visszazuhantam egyetlen délután alatt oda, ahonnan indultam. Csak a gyermekemmel foglalkoztam, és Hercegnővel.

- Leti, szívem....

- Ne nevezz így! Ki nem állhatom. Mit akarsz?

- Feloldották a kijárási tilalmat. Jó hír, ugye?

- Remek! - cinikusan ujjongtam, de meg is bántam. Szegény, annyira próbálkozik, annak ellenére, hogy sokadszorra utasítom vissza. - Ne haragudj! Tényleg jó hír. Talán lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Felálltam, és kinyitottam az ajtót. Meglepődött. - Éhes vagy? -Nem voltam az, de a baba miatt ennem kellett. - Ettél te azóta, hogy...

Három napja volt az esküvő.

Mert volt. Mert Tom elvette, megházasodott... Boldogan élnek amíg meg nem halnak. És ezt magamnak köszönhetem. Nagyon elcsesztem.

- Éhes vagyok.

- Ott van az ebéd a hűtőben, nekem el kell mennem. Tom még a mézeshetek alatt sem lazsál. Már azt tervezi, hogy visszamegy Amerikába, hogy ha indul a forgatás, azonnal készen álljon.

- Nincsenek nászúton? - aztán leesik, hogy lennének. A városból senki nem mehet ki, csak engedéllyel. Az esküvőre megkapták, de hogy utazzanak, arra biztos nem. - Menj csak. Mindjárt felöltözöm, és lemegyek enni.

Luke kapott egy puszit a homlokára, és vörös fejjel letéblábolt a lépcsőn. Szegény srác, úgy szeretne velem lenni, de mit csináljak, ha én nem, ha én nem szeretem. Visszamentem a szobába, hogy átöltözzek. Levettem a köntöst, és megnéztem magam. Ez vált a legkedvesebb szokásommá. Nyomon követni a testem változásait.

- Szép lettél Leticia. Jót tett a szerelmi bánat. - csengettek. Talán Luke hagyott itthon valamit. Felkaptam a köntöst, úgy voltam vele, majd felöltözök, ha visszajöttem.