Észveszejtő

2. Fejezet

Órák után a már megszokott útvonalon indultam munkahelyem felé, ahol a szabad óráim nagy részét töltöttem. Szüleim ugyan támogattak, de mégsem támaszkodhattam rájuk egész életemben, az egyetem melletti munka pedig igazán célszerű kezdésnek tűnt. 

Jó fej, hozzám hasonló korú munkatársaim voltak, akik folyton váltogatták egymást. Talán két srác volt, akikkel rendszeresen találkoztam, de velük szerencsére sikerült megtalálni a közös hangot. Jongin és Jongdae egész jól beleillettek a baráti körömbe, ők is valamilyen szinten művész lelkek voltak, ami jót tett néha megviselt idegeimnek.

Ám nem ma. 

Ma hulla fáradt voltam, enyhén másnaposan az első órámat pedig sikeresen el is aludtam. Jongdae szokásosan pörgött, ami mindig életet vitt a kissé nyomi helybe és belém is, most mégsem volt hangulaton nevetgélni meg poénkodni. Jonginnal egész idő alatt próbáltak felpörgetni ám estére már a fejem is megfájdult tőlük. Végül csak a fiatalabbal indultam haza, elég volt ő nekem a buszon.

Jongin nem messze lakott a kolitól egy albérletben így ha együtt dolgozunk, együtt is indultunk haza.- Ma nagyon nyomi vagy, mi bajod van? - kérdezte mikor helyet foglaltunk, mostanra pedig annyira le voltam amortizálva, hogy kibukott belőlem minden.- Tegnap este ittunk, így szar volt a nap, ráadásul egy elég genya feladatot kaptam a speciális kurzusomon.- Na mit? - vigyorgott. Szerette ha az órámról mesélek neki, magam sem tudom miért.- Egy meleg történetet kell írnom alárendelt fél szemszögéből.- Utálod a melegeket? - tippelt a problémámra mire vállat vontam.- Nem mondanám, hogy utálom őket. Igazából, amíg normálisan viselkednek bajom sincs velük, de ez a téma... távol áll tőlem és sosem akartam ilyeneken agyalni. Ez pedig egy nehéz feladat. Nem elég a tanárnak két oldal, vagy egy fejezet egy konkrét történetet akar mindenestől.- Ismerek két meleg srácot... ha gondolod megpróbállak összehozni velük, jó fejek. Az egyikükkel közös óráim vannak.- Nem gázak? - fintorodtam el, hisz akármennyire tagadtam a tipikus sztereotípia bennem volt. A felesleges hangelvékonyítás, a picsás affektálás, az a tagadhatatlan buzi viselkedés, amitől a falra másztam... nem volt kedvem ilyen emberekkel foglalkozni.- Ha nem tudnám, hogy melegek, sosem tippelném őket annak. Akkor sem mikor együtt vannak.

Elgondolkodtam ajánlatán, egy ilyen találkozás talán nem lett volna rossz. Jongin nem volt egy tipikusan túl okos fiú, ám az emberismerete rendben volt, és ami a szívén a száján személyiség volt, így bíztam benne, hogy nem valami elmebeteg párost ismer. Mondjuk olyanokkal nem is mutatkozott volna, ő eléggé adott magára és a környezetére, a baráti társasága is bár vegyes volt, mégis olyan összeszedett.

- Még elgondolkodom rajta, de nem lenne rossz.
- Megkérdezem. Amúgy sem biztos, hogy belemennének, nem hirdetik magukat, nem szeretik a feltűnést.
Ez az információ pedig nekem rendkívül imponáló volt így ismeretlenül is. Talán egy ilyen beszélgetés még az én javamra is válhatna.

Majdnem tizenegy múlt mire hazaértem a lakrészben pedig teljes sötétség uralkodott. Halkan ólálkodtam be a szobába, és telefonom fényénél próbáltam kikerülni a földön heverő cuccokat. Éjszaka csak hazavergődtünk és ledöglöttünk aludni, reggel pedig kapkodással készültünk így mindenhol kupi volt. Kikerültem Junmyeon vastag könyvét, ami a szoba közepén kevert, ám megcsúsztam egy ruhán, minek hála halk – de nem elég halk – puffanással értem földet. Pár másodperc múlva kattant a lámpa, és szobatársam fáradt tekintetével találtam szembe magam.

- Minden oké? - meredt rám kómásan.

- Bocsi, nem akartalak felkelteni.- Semmi vész, kapcsold fel a lámpád aztán már alszom is.