Shawn vampire

38. rész

| Caroline szemszöge|
~ Egy évvel ezelőtt, február 16. ~
A Valentin-napra kapott rózsáimat igazgattam, amikor megszólalt a telefonom és a kijelzőn Rose neve állt.
– Kész vagy már ? – kérdezte, mire kérdőn összeráncoltam a homlokom. Nem értettem, hogy hogy érti.
– Ohm mire is? – kérdeztem kínosan, mire egy ideges sóhajtás hallatszódott a vonal másik végéből.
– Megígérted, hogy ma eljössz velem korizni. – mondta, mire a homlokamra csaptam.
– Bocsii! Sietek! 20 perc és kész vagyok! – hadartam, majd ledobtam a telefonom az ágyra. Megígértem Rosenak, hogy ma elkísérem korcsolyázni, ugyanis ott lesz Noah is.  Noah a legjobb fiúbarátom, Rose pedig fülig szerelmes belé. Már régóta látom rajtuk, hogy valami alakulgat, de egyikük se mer lépni. Így én vagyok az aféle közvetítő, amit amúgy már eléggé unok.
A pulcsijaim között kutakodtam, amikor a nővérem rontott be a szobámba.
– Clara mondtam már, hogy először kopogj, ne csak úgy becsörtess ide! – szóltam a szemem forgatva a nővéremre, ki ezt elengedte a füle mellett.
– Line fedezned kéne! – nézett rám kiskutya szemekkel, mire sóhajtva felé fordultam és karba tettem a kezem. Utálom amikor ezt csinálja. – Kérleek! – könyörögte.
– Megint a drága Masonhoz mész mi? – kérdeztem a szemem forgatva, ugyanis a nővérem pasija egy igazi balfék , mégis néha úgy viselkedik Clara mintha átmosták volna az agyát és szemet huny minden szemétsége felett. Én vagyok a kisebb mégis úgy érzem több ész szorult bennem, mint a nővérembe. Mivel nem akartam jobban Roset megváratni, így megadtam magam.
– Legyen. De sokkal tartozol. – néztem rá sóhajtva, mire a nővérem akárcsak egy kisgyerek, teljesen felpörgött.
– Tudoom, és imádlak! – kacsintott, majd kisietett a szobámból.
(...)
– Nézd ott van! – mondta epekedve Rose, amikor megpillantotta Noaht. A srác észrevett minket, és egy féloldalas mosollyal odajött hozzánk a korcsolya pálya szélére.
– Hű nem gondoltam, hogy itt látlak titeket. – mondta mosolyogva.
–  A bakancslistámon szerepelt, hogy megtanítom Roset korcsolyázni, szóval nem meglepő. – tártam szét a karom nevetve.
– Oh én is segítek, ha gondoljátok. – kacsintott Rosera, ki zavarában lesütötte a szemét.

Ekkor a hátunk mögött Noah haverjai szólították a srácot, így ő hamar megölelt minket, majd odacsúszott a bandához. Rose még ügyetlenkedett a korcsolyája felhúzásával, így én addig a pályát szemléltem.
Talán pár éve voltam itt utoljára, de nem változott semmit. Szokásosan televolt emberekkel, a hangszórokból csodás énekek szóltak. A pályán néhány szerelmes párok kézenfogva köröztek a szélén, voltak akik barátaikkal hülyedkedtek, mások pedig a családjukkal érezték jól magukat. Aztán voltak olyanok, akik a tánctudásukat fitogtatták. Én is műkorcsolyáztam kisgyerekorom óta, de abbahagytam pár éve, amikor az egyik verseny során eléggé lesérültem. Az orvos azt mondta, nem folytathatom, így tánc órákra jelentkeztem be.
Ahogy az embereket figyeltem, megakadt a tekintetem valakin és nem tudtam róla levenni a szemem. Túlfelőlről egy magas, izmostestalkatú, göndör barna hajú srácot pillantottam meg. A tekintetében volt valami ijesztő de mégis vonzó és magával ragadó. Nem szabadna így gondolnom, hisz ott van nekem Criss, akivel nagyon jól megvagyok.. azt hiszem.