Shawn vampire

39. rész

| Caroline szemszöge|
– Mehetünk! – lépett oda hozzám Rose a rózsaszín jégkorcsolyájával, Először a jégpálya szélén haladtunk, mivel neki még nehéz lett volna bennebb, de itt ha elveszti az egyensúlyát, akkor megtud fogozkodni. Noah visszatért hozzánk egy-egy óreos, tejszínhabos forrócsokival, amit szívesen elfogadtunk. Mikor Noah háta mögé pillantottam újra láttam azt a különös valakit, de mellette ott volt egy nálam talán kicsivel fiatalabb lány, így arra gondoltam, hogy ő a barátnője lehet. Nem mintha érdekelne..
Mikor hirtelen a szemembe nézett az a fiú én meglepődve gyorsan visszafordultam Rose-ékhoz, és eléggé égett az arcom.
– Nem tudom, hogy hallottátok-e, dee – kezdte nagyon izgatottan Rose. – azt mondják újabb állattámadások voltak az éjszaka előtt és eltűnt 3 ember. – mondta a fejét eldöjtve. Noah, aki jelenleg ekkor a forrócsokiba kortyolt, szinte megtikkadt.
– Mármint itt a városba? – kérdezte feszülten. Összenéztem Nikivel, hisz nem értettem mitől változott meg egyből a hangulata.
– Igen, az emberek testét széttépve találták. – mondta elhúzva a száját. Noah a fejét csóválta, majd bocsánat kérően ellépett tőlem.
– Sajnálom, most van egy kis dolgom, de mindjárt vissza jövök. – nézett ránk egy gyors mosollyal. Rose összeráncolt homlokkal felém fordult.
– Rosszul érintette a téma? – kérdezte bűnbánó fejet vágva.
– Nem tudom milyen baja lett. – mondtam tanácstalanul.
– Hozok forrócsokit, maradj itt. – mondta megfogva a kezem, mire megforgattam a szemem.
– Forró csokit venni mész, vagy Noahhoz? – kérdeztem karba tett kézzel.
– Talán mindkettő! – mondta hátra fordulva kacsintva.
Azért, hogy ne fagyjak meg, körözni kezdtem a pályán, miközben lemértem, hogy mennyi korcsolya tudás maradt meg , de boldogan tanúsítottam, hogy elég sok. A kabátom zsebében megszólalt a telefonom. Eltelt egy kis idő, mire kitudtam onnan szedni.
– Mond! – szóltam bele, amikor felvettem. Criss szokás szerint hívogat, mintha bekéne neki számoljak mindenről.
– Mit csinálsz? – kérdezte kissé hadarva, mire halkan sóhajtottam.
– Nikivel korcsolyázok. Majd később visszahívlak! – mondtam a szem forgatva, majd kinyomtam. Néha annyira kikészít az ilyen fogásaival.
Ahogy ezen rágodtam elvesztettem az egyensúlyom, de valaki elkapott. Mikor a sötét szemébe néztem egyszerre rázott ki a hideg és ejtett mámorba.. Az a srác volt.
– Jól vagy? – kérdezte az arcom vizslatva, mire csak bólintani tudtam, ugyanis teljesen zavarba jöttem és a csodás parfümje illata kábító volt. Mivel még mindig tartott, így óvatosan újra felegyenesedtem.
– Köszönöm... – mondtam lesütött szemekkel.
– Egyébként a nevem Shawn. – mondta kacsintva, mire bólintottam, jeleztem, hogy vettem. – Nincs kedved később beülni valahová? – próbálkozott kedvesen. Legszívesebben elmentem volna, de előre tudom, hogy Criss mekkora balhét csapna belőle.
– Szívesen elmennék, de tudod... – kezdtem zavartan, és erősen törtem a fejem, hogy hogy mondjam el azt, hogy egy irányításmániás barátom van.
– Nem baj, csak egy ötlet volt. – tette fel a kezét, azonban nem tűnt túl boldognak. – Úgy talán jobban megtudnálak védeni. – váltott át egy teljesen másik hangulatba és a szemei sötétebbek lettek. Meglepődve néztem rá.
– Az állattámadásokról beszélsz? – kérdeztem értetlenkedve és egyre jobban fusztrált hogy egy idegennel beszélek, mégis késztetést érzek hogy maradjak.
– Azokról, amik nem is állatok. Inkább jóképű szörnyek. – mosolyodott el sóhajtva mire ijedten hátrább léptem.
– Elfelejted, hogy találkoztál velem és távol tartod magad a vámpír témától! – nézett mélyen a szemembe, mire az agyam mintha átváltott volna. – Így leszel talán biztonságban, de ne félj vigyázni fogok rád. – mondta tovább én meg szinte ittam a szavait és teljesen a szerint cselekedtem. – Ez csak akkor fog eszedbe jutni, amikor én vagy a húgom felhozzuk. – mondta, majd hirtelen 5 méterrel odébb termet, majd meghallottam Rose hangját.